{"version":"1.0","provider_name":"Csak az\u00e9rt is t\u00fal\u00e9lem! - az \u00e9letem","provider_url":"https:\/\/lelekbarangolas.cafeblog.hu","author_name":"Joyo","author_url":"https:\/\/lelekbarangolas.cafeblog.hu\/author\/Joyo-2-2-2-2\/","title":"A kataliz\u00e1tor","html":"<link rel=\"File-List\" href=\"file:\/\/\/C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml\"><!--[if gte mso 9]><xml>  <w:WordDocument>   <w:View>Normal<\/w:View>   <w:Zoom>0<\/w:Zoom>   <w:HyphenationZone>21<\/w:HyphenationZone>   <w:Compatibility>    <w:BreakWrappedTables\/>    <w:SnapToGridInCell\/>    <w:WrapTextWithPunct\/>    <w:UseAsianBreakRules\/>   <\/w:Compatibility>   <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4<\/w:BrowserLevel>  <\/w:WordDocument> <\/xml><![endif]--><style> <!--  \/* Font Definitions *\/  @font-face \t{font-family:\"Calligraph421 BT\"; \tpanose-1:3 6 7 2 5 4 2 2 2 4; \tmso-font-charset:0; \tmso-generic-font-family:script; \tmso-font-pitch:variable; \tmso-font-signature:135 0 0 0 27 0;}  \/* Style Definitions *\/  p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal \t{mso-style-parent:\"\"; \tmargin:0cm; \tmargin-bottom:.0001pt; \tmso-pagination:widow-orphan; \tfont-size:12.0pt; \tfont-family:\"Times New Roman\"; \tmso-fareast-font-family:\"Times New Roman\";} p \t{mso-margin-top-alt:auto; \tmargin-right:0cm; \tmso-margin-bottom-alt:auto; \tmargin-left:0cm; \tmso-pagination:widow-orphan; \tfont-size:12.0pt; \tfont-family:\"Times New Roman\"; \tmso-fareast-font-family:\"Times New Roman\";} @page Section1 \t{size:612.0pt 792.0pt; \tmargin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; \tmso-header-margin:35.4pt; \tmso-footer-margin:35.4pt; \tmso-paper-source:0;} div.Section1 \t{page:Section1;} --> <\/style><!--[if gte mso 10]> <style>  \/* Style Definitions *\/  table.MsoNormalTable \t{mso-style-name:\"Norm\u00e1l t\u00e1bl\u00e1zat\"; \tmso-tstyle-rowband-size:0; \tmso-tstyle-colband-size:0; \tmso-style-noshow:yes; \tmso-style-parent:\"\"; \tmso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; \tmso-para-margin:0cm; \tmso-para-margin-bottom:.0001pt; \tmso-pagination:widow-orphan; \tfont-size:10.0pt; \tfont-family:\"Times New Roman\";} <\/style> <![endif]-->  <p><b style=\"\"><span style=\"font-size: 18pt; font-family: &quot;Calligraph421 BT&quot;;\">II;<o:p><\/o:p><\/span><\/b><\/p>  <p>Azt hiszem, folytatom tov\u00e1bb az eml\u00e9kez\u00e9st, \u00edgy tal\u00e1n el\u0151bb visszanyerem a norm\u00e1lis <img src=\"https:\/\/lelekbarangolas.cafeblog.hu\/files\/tUUndUorek\/fythorn.jpg\" class=\"blogkep\" align=\"left\">\u00e9nk\u00e9pemet, \u00e9s megszabadulok a m\u00faltb\u00e9li terheimt\u0151l. Esk\u00fcsz\u00f6m, senkinek sem kell komment\u00e1lnia. Egyszer\u0171en j\u00f3lesik ki\u00edrnom magamb\u00f3l.&nbsp;&nbsp;<\/p>  <p>Folytathatom ott az eml\u00e9kez\u00e9st, hogy kiszabadultam Es \u00e9s Cs\u00e9 b\u0171vk\u00f6r\u00e9b\u0151l. El\u0151sz\u00f6r furcsa volt. A folyamat egyszer\u0171nek t\u0171nt, de azt hiszem \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r, v\u00e1llalnom kellett bizonyos k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket, \u00e9s kock\u00e1zatokat. Mint p\u00e9ld\u00e1ul az oszt\u00e1lyom nyolcvan sz\u00e1zal\u00e9k\u00e1nak c\u00e9lt\u00e1bl\u00e1j\u00e1v\u00e1 v\u00e1lni, akiket Cs\u00e9 tudott manipul\u00e1lni, vagy m\u00e1r am\u00fagy sem szerettek. M\u00e1sodszor, hogy egyed\u00fcl maradok. Tulajdonk\u00e9ppen, mikor m\u00e1r elkezdtem, egyik sem t\u0171nt t\u00fals\u00e1gosan vesz\u00e9lyesnek. Az oszt\u00e1lyom nagy r\u00e9sze m\u00e1r am\u00fagy sem szeretett, \u00e9s bel\u00e1ttam, ink\u00e1bb leszek egyed\u00fcl, \u00e9s temetkezem a k\u00f6nyvekbe \u00e9s a tanul\u00e1sba, mint, hogy m\u00e9g jobban sz\u00e9tcinc\u00e1lj\u00e1k az idegeimet. A kapcsolat-megszak\u00edt\u00e1s el\u0151sz\u00f6r gyerekes dologgal indult. Mindkett\u0151j\u00fck telefonsz\u00e1m\u00e1t kit\u00f6r\u00f6ltem a mobilomb\u00f3l. Jobb, ha semmi sem eml\u00e9keztet r\u00e1juk, \u00e9s nincs k\u00eds\u00e9rt\u00e9s, hogy felh\u00edvjam \u0151ket. M\u00e1sodik l\u00e9p\u00e9sk\u00e9nt, az oszt\u00e1lyban elk\u00f6lt\u00f6ztem Cs\u00e9 mell\u0151l. A sz\u00edvem aznap reggel a torkomban dobogott. Eml\u00e9kszem, bel\u00e9ptem az oszt\u00e1lyterembe, igyekeztem l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1lni a koleszos slepp el\u0151tt. \u0150k voltak azok, akik m\u00e9g ink\u00e1bb megkeser\u00edtett\u00e9k iskol\u00e1s \u00e9veimet. \u00c1lland\u00f3 c\u00e9lt\u00e1bla voltam, piszk\u00e1ltak, besz\u00f3ltak, fell\u00f6ktek (<i>ami am\u00fagy nem lett volna k\u00f6nny\u0171, mivel akkoriban 74 kil\u00f3 voltam \u00e9s m\u00e1r el\u00e9rtem a 180 centim\u00e9tert<\/i>). Cs\u00e9 az \u0151 k\u00f6r\u00fckben mozgott, \u00e1lland\u00f3 t\u00e9ma voltam, term\u00e9szetesen a lehet\u0151 legnegat\u00edvabb \u00e9rtelemben. Sokszor f\u00e9ltem iskol\u00e1ba menni. Szerintem, van k\u00f6ztetek olyan, aki ezt \u00e1t\u00e9lte. Amikor pokoll\u00e1 teszik azt az 5-8 \u00f3r\u00e1t, amit az iskol\u00e1ban t\u00f6ltesz, \u00e9s nem menek\u00fclhetsz. A depresszi\u00f3m m\u00e1sik adal\u00e9ka volt a n\u00e9gy koleszos l\u00e1ny ir\u00e1nyomban val\u00f3 viselked\u00e9se. Eml\u00e9kszem, sosem k\u00e9rtem ki magamnak. Ink\u00e1bb csendben elsunnyogtam, felkeltem, les\u00fct\u00f6ttem a szemeimet. Megh\u00faztam magam az XXL-es pul\u00f3verek biztons\u00e1g\u00e1ban, \u00e9s semmilyen p\u00e9nz\u00e9rt el\u0151 nem mer\u00e9szkedtem volna. A csiga sem ostoba, hogy kidugja a szarvait, majd t\u0171rje, hogy megk\u00ednozz\u00e1k egy bottal! <\/p>  <p>Besunnyogtam a terembe, s kiv\u00e1lasztottam a legelszigeteltebb, legt\u00e1volabbi helyet Cs\u00e9-t\u0151l. Az ablak melletti padsorban tal\u00e1ltam r\u00e1, leges legh\u00e1tul. Olyan volt, ak\u00e1r egy kis sziget. El\u0151ttem sem \u00fclt senki, \u00e9s a mellettem l\u00e9v\u0151 padban sem. Term\u00e9szetesen Cs\u00e9 r\u00e1m b\u00e1mult a t\u00faloldalr\u00f3l. \u00c9ppen D\u00ed-vel, a f\u0151inkviz\u00edtorral besz\u00e9lgetett, aki el\u0151szeretettel piszk\u00e1lt engem az \u00e9v eleje \u00f3ta. Pedig csup\u00e1n m\u00e1sod\u00e9ves voltam. <\/p>  <p>-H\u00e9 Joyo! Mi\u00e9rt \u00fclsz oda? - k\u00e9rdezte Cs\u00e9. Elk\u00e9peszt\u0151en fur\u00e1n, idegen\u00fcl festett fi\u00fasan t\u00fcsi, festett v\u00f6r\u00f6s haj\u00e1val. <\/p>  <p>-Mert itt jobban \u00e9rzem magam - feleltem, \u00e9s el\u0151vettem a k\u00f6vetkez\u0151 \u00f3ra kell\u00e9keit.<\/p>  <p>Lehet, hogy akkor rossz d\u00f6nt\u00e9snek \u00e9reztem, mert a c\u00e9lt\u00e1bla m\u00e9g nagyobb lett a h\u00e1tamon, de k\u00e9s\u0151bb r\u00e1j\u00f6ttem, hogy bizony mindez meg\u00e9rte. Term\u00e9szetesen Cs\u00e9 folytatta tov\u00e1bb a hadj\u00e1rat\u00e1t az \u00f6nbizalmam, az \u00e9letkedvem, \u00e9s a&nbsp; n\u0151iess\u00e9gem kialakul\u00e1sa ellen. Pokoli p\u00e1r h\u00f3nap volt. De m\u00e9g ez is jobban meg\u00e9rte, mint mikor lassan csepegtett\u00e9k bel\u00e9m a m\u00e9rget. Cs\u00e9 ez\u00fattal ny\u00edltan felv\u00e1llalta k\u00fcldet\u00e9s\u00e9t. S\u0171r\u0171 besz\u00e9lget\u00e9seket folytatott D\u00edvel \u00e9s Szisszel, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem az ismerked\u00e9si pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1saimat figur\u00e1zta ki megf\u0171szerezve n\u00e9mi t\u00falz\u00e1ssal \u00e9s \u00f6nn\u00f6n fej\u00e9b\u0151l kipattan\u00f3 r\u00e9szletekkel. \u00dagy \u00e1ll\u00edtotta be, mintha kibesz\u00e9lne a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt, de m\u00e9g \u00edgy is el\u00e9g hangosan ahhoz, hogy biztosan meghalljam. <i>Egy esetre tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem, \u00e9s most tal\u00e1n lepakolhatom a r\u00e9gi terheket<\/i>. Matek\u00f3r\u00e1n \u00fcltem, igyekeztem a t\u00e1bl\u00e1ra fel\u00edrt feladatot megoldani, de sosem volt er\u0151ss\u00e9gem ez&nbsp; tant\u00e1rgy. Egyszer csak felt\u0171nt, hogy Cs\u00e9 \u00e9s D\u00ed szok\u00e1s szerint besz\u00e9lgetnek \u00f3r\u00e1n. Ez m\u00e9g nem is zavart volna, az \u0151 bajuk. De el\u00e9g s\u0171r\u0171n megeml\u00edtett\u00e9k a nevemet, \u00e9s gyakran felkuncogtak. Egy \u00e1ll\u00edt\u00f3lagos h\u00f3d\u00edt\u00e1si k\u00eds\u00e9rletemet ecsetelte volt bar\u00e1tn\u0151m, azt kihangs\u00falyozva, hogy mekkora vesztes vagyok, mert fel sem t\u0171nt, hogy a sr\u00e1cot nem \u00e9rdeklem, valamint komplett idi\u00f3t\u00e1t csin\u00e1ltam magamb\u00f3l. D\u00ed \u00e9s Szisz pedig r\u00e1kontr\u00e1ztak azzal, hogy az \u00e9n k\u00fcls\u0151mmel csoda, ha egy\u00e1ltal\u00e1n bottal megpiszk\u00e1l valaki. (<i>Nem t\u00falz\u00e1s, nem \u00e1m\u00edt\u00e1s, \u00e9s persze nekem mindezt hallanom kellett<\/i>). Beismerem rosszul esett, m\u00e9g ha a t\u00f6rt\u00e9net kital\u00e1lt is volt, hiszen nem eml\u00e9kszem semmif\u00e9le pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sra. A legutols\u00f3 m\u00e9g egy \u00e9vvel azel\u0151tti iskolai bulin volt, mikor megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszej\u00f6nni \u00e1lmaim lovagj\u00e1val, Bal\u00e1zzsal. Sz\u0151ke, magas lovag feh\u00e9r biciklin, r\u00e1ad\u00e1sul focizott \u00e9s kosarazott. Olyan k\u00e9k szemekkel \u00e1ldotta meg a genetika, mint Terence Hill-t. Azt hiszem a k\u00f6z\u00e9piskola l\u00e1nytanul\u00f3inak h\u00e1romnegyede szerelmes volt bel\u00e9. Nekem csup\u00e1n annyira siker\u00fclt k\u00f6zel ker\u00fcln\u00f6m hozz\u00e1, hogy els\u0151 \u00e9vben felk\u00e9rt egyetlen egyszer t\u00e1ncolni. Az sem siker\u00fclt a legf\u00e9nyesebben. R\u00e1ad\u00e1sul \u0151 volt az, akit Es el\u0151sz\u00f6r elszeretett el\u0151lem. \u00c9s lelkileg terroriz\u00e1lt vele.<\/p>  <p>Csak \u00fcltem ott, f\u00e9l f\u00fcllel hallgattam az esetet, \u00e9s olykor megcs\u00f3v\u00e1ltam a fejemet. N\u00e9ha megengedtem magamnak egy halk felhorkant\u00f3s nevet\u00e9st, mikor Cs\u00e9 t\u00f6rt\u00e9nete, m\u00e1r-m\u00e1r a sci-fi hat\u00e1rait s\u00farolta. <\/p>  <p>Pokoli napjaim \u00edgy peregtek a ny\u00e1ri sz\u00fcnetig. Torna\u00f3r\u00e1n fel\u00f6kleltek, fejbe dobtak kos\u00e1r vagy r\u00f6plabd\u00e1val, \u00fcv\u00f6lt\u00f6ztek velem, a ruh\u00e1imat eldugt\u00e1k, nem egyszer a szemetesb\u0151l hal\u00e1sztam el\u0151 egy-egy ruhadarabomat. R\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, hogy az egyetlen m\u00f3dszer, hogy v\u00e9dekezzek, ha magam is megv\u00e1ltozom. H\u00e9t \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l visszagondolva, j\u00f3l d\u00f6nt\u00f6ttem. Eszemben sem volt ugyan olyann\u00e1 v\u00e1lni, mint \u0151k. Nem pletyk\u00e1ltam, nem dugdostam el a ruh\u00e1ikat, \u00e9s nem folyamodtam testi feny\u00edt\u00e9shez. Ha fel is \u00f6kleltek, megr\u00e1ztam a fejem \u00e9s felt\u00e1p\u00e1szkodva \u00fajra \u00e9s \u00fajra talpra \u00e1lltam. M\u00e9g akkor sem ord\u00edtottam vel\u00fck, mikor a t\u00edz\u00f3raimat rendszeresen ellopt\u00e1k. A v\u00e1ltoztat\u00e1st, egy hasonl\u00f3 eset hozta meg az \u00e9letembe, s abban a pillanatban vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt, hogy nem vagyok egyed\u00fcl abban az oszt\u00e1lyban. A nagysz\u00fcnetben visszat\u00e9rve a mell\u00e9khelyis\u00e9gb\u0151l ugyan \u00fagy hallottam a kuncog\u00e1st a koleszosok ir\u00e1ny\u00e1b\u00f3l. L\u00e1ttam, hogy k\u00f6vetnek a tekintet\u00fckkel. Enni k\u00e9sz\u00fcltem. El\u0151vettem a dobozos te\u00e1mat \u00e9s a k\u00e9t hatalmas kiflit, amit reggel vettem. A te\u00e1t m\u00e1r kor\u00e1bban megbontattam, \u00edgy semmi sem volt felt\u0171n\u0151, am\u00edg inni nem akartam bel\u0151le. Kinga \u00e9s Nono jelent meg mellettem. Azt hiszem m\u00e1r nem b\u00edrt\u00e1k n\u00e9zni, mit m\u0171velnek az oszt\u00e1lyt\u00e1rsak, r\u00e1ad\u00e1sul \u0151ket sem k\u00edm\u00e9lt\u00e9k, csak engem nagyobb el\u0151szeretettel ostoroztak. <\/p>  <p>-V\u00e1rj Joyo. Ne idd meg - sz\u00f3lt Nono. Le\u00fclt az el\u0151ttem l\u00e9v\u0151 sz\u00e9kre, Kinga pedig mell\u00e9m. A koleszosok felh\u00f6rd\u00fcltek.<\/p>  <p>-Nem meg mondtam, hogy ne sz\u00f3ljon neki senki? - h\u00e1borodott fel D\u00ed.<\/p>  <p>Nono \u00e9s Kinga nem t\u00f6r\u0151dtek vele.<\/p>  <p>-Mi\u00e9rt? Mi t\u00f6rt\u00e9nt? - k\u00e9rdeztem, \u00e9s gyanakodva vizsg\u00e1lgattam a te\u00e1s dobozt. <\/p>  <p>-Az elej\u00e9n \u00fagy volt, hogy Maresz hoz hashajt\u00f3t, \u00e9s azt fogj\u00e1k bele\u00f6nteni, amikor kim\u00e9sz a teremb\u0151l - mondta Kinga fojtott hangon. - De v\u00e9g\u00fcl nem tudott hozni, \u00edgy p\u00e1ran belek\u00f6ptek.<\/p>  <p>Ezt a \"p\u00e1ran\" szavacsk\u00e1t egy alig l\u00e1that\u00f3 fejbiccent\u00e9s k\u00f6vette, ami a koleszosok \u00e9s sleppj\u00fck fel\u00e9 ir\u00e1nyult. Maresz egy nagysz\u00e1j\u00fa, k\u00e1b\u00e9 sz\u00e1z\u00f6tvennyolc-sz\u00e1zhatvan centis harkai csaj volt, hatalmas dum\u00e1val \u00e9s eg\u00f3val. M\u00e1ra m\u00e1r megtanultam, hogy azok az emberek, akik az iskol\u00e1ban ilyen vag\u00e1ny, terroriz\u00e1l\u00f3 viselked\u00e9st folytatnak, azoknak az \u00f6n\u00e9rt\u00e9kel\u00e9s\u00fckkel, az csal\u00e1di h\u00e1tter\u00fckkel, a gyerekkorukkal valami baj van. \u00c9s visszagondolva, a legt\u00f6bb ilyen ismer\u0151s\u00f6mnek h\u00e1romb\u00f3l kett\u0151 megvolt. <\/p>  <p>Abban a pillanatban eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy felveszem a keszty\u0171t. El\u00e9g volt abb\u00f3l, hogy megal\u00e1znak, kicikiznek, terroriz\u00e1lnak, hatalmaskodnak f\u00f6l\u00f6ttem, \u00e9s val\u00f3tlans\u00e1gokat \u00e1ll\u00edtanak. Azt hiszem, ahogy ott \u00fcltem, kezemben a majdnem teli te\u00e1s dobozzal, amely kitudja h\u00e1ny oszt\u00e1lyt\u00e1rsam testnedv\u00e9t, tartalmazta, \u00e9s amit meg akartak velem itatni, k\u00e9t p\u00e1rtomat fog\u00f3 emberrel magam mellett, fel\u00e9bredt bennem a b\u00fcszkes\u00e9gem, \u00e9s az a r\u00e9gi, gyerekkori \u00e9nem, aki nagyon is j\u00f3 tudta, hogy mennyit \u00e9r. Aki b\u00fcszk\u00e9n kih\u00fazta mag\u00e1t a tornasor legelej\u00e9n, aki fi\u00fakkal verekedett, mert \u00e9lvezte, aki fut\u00f3versenyt nyert a fi\u00fakkal szemben, aki f\u00e1ra m\u00e1szott, aki az \u00f3vodai csoport kisfi\u00fainak fel\u00e9t\u0151l puszit kapott \u00f3vod\u00e1s kor\u00e1ban, aki boldogan p\u00f6rg\u00f6tt kiskor\u00e1ban szokny\u00e1ban \u00e9s t\u00fcnd\u00e9rnek \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, aki kilenc\u00e9vesen modellversenyen vett r\u00e9szt \u00e9s m\u00e1sodik helyez\u00e9st \u00e9rt el, \u00e9s fel\u00e9bredt bennem az a ragadoz\u00f3, akinek az \u00e9v\u00e9ben sz\u00fclettem, szerettem, csod\u00e1ltam, \u00e9s ut\u00e1noztam gyerekkoromban. Felmorgott bennem a lelkem legm\u00e9ly\u00e9b\u0151l, fel\u00e9bredve egy hossz\u00fa \u00e1lomb\u00f3l, amibe tasz\u00edtottam. \u00c9reztem, hogy nem helyes, amit m\u0171velnek. Hogy mennyire megal\u00e1z\u00f3, igazs\u00e1gtalan, ugyan akkor m\u00e9lys\u00e9gesen sz\u00e1nalmas, hogy \u00edgy akarnak t\u00f6bbnek l\u00e1tszani. Fel\u00e1lltam, megfogtam a te\u00e1s dobozt, \u00e9s lassan elindultam fel\u00e9j\u00fck. El\u0151sz\u00f6r megd\u00f6bben\u00e9st l\u00e1ttam n\u00e9h\u00e1ny arcon, azt\u00e1n elsz\u00e1nts\u00e1got, tal\u00e1n azt hitt\u00e9k, hogy r\u00e1juk bor\u00edtom, vagy tan\u00e1r\u00e9rt megyek. Pedig csak meg\u00e1lltam el\u0151tt\u00fck, letettem Cs\u00e9 \u00e9s D\u00ed k\u00f6z\u00e9 a dobozt. Majd r\u00e1juk n\u00e9ztem. Visszagondolva, nem is volt akkora \u0151r\u00fclts\u00e9g, b\u00e1r akkor az adrenalinom t\u00e9bolyult t\u00e1ncba kezdett, a sz\u00edvem, pedig a torkomban kalap\u00e1lt, m\u00e9gis, visszafogottan \u00e9s tiszt\u00e1n, el\u0151sz\u00f6r tudtam hadar\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl besz\u00e9lni hozz\u00e1juk. A vad\u00e1llatot kord\u00e1ban tartottam. A tigris sem meggondolatlanul t\u00e1mad, ha sarokba szor\u00edtj\u00e1k, csakis a legv\u00e9gs\u0151 esetben. T\u00fcrelmes, okos vad\u00e1sz! Hallgattam r\u00e1. <\/p>  <p>-Azt hiszem, hogy ez a ti\u00e9tek - mondtam felszegett \u00e1llal. - \u00c9s, ha nagyon sz\u00e9pen megk\u00e9rhetlek benneteket, hagyj\u00e1tok abba a csesztet\u00e9semet. Azt hiszem nem \u00e1rtottam nektek semmivel, \u00edgy nem \u00e9rdemeltem ki ezt a b\u00e1n\u00e1sm\u00f3dot. El\u0151re is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.<\/p>  <p>Hossz\u00fa csend k\u00f6vetkezett. Nem tudtak mit kezdeni velem. Ha esetleg \u00fcv\u00f6lt\u00f6k vel\u00fck, vagy els\u00edrom magam, tal\u00e1lnak rajtam fog\u00e1st. De egy olyan emberrel, aki higgadt hangnemben, az igazs\u00e1got \u00e9s k\u00e9sz t\u00e9nyeket \u00e1ll\u00edtja el\u00e9nk, m\u00e1r nehezebben k\u00f6teked\u00fcnk.&nbsp;<\/p>  <p>Tudtam, hogy nem gy\u0151ztem, de a kezd\u0151 l\u00e9p\u00e9seket megtettem. L\u00e1tt\u00e1k, hogy n\u00e1lam is be tud telni a poh\u00e1r, \u00e9s ki\u00e1llok magam\u00e9rt, ha arr\u00f3l van sz\u00f3. V\u00e1rtam m\u00e9g egy kicsit, m\u00e9g mindig nem reag\u00e1ltak. Volt, aki elfordult \u00e9s az \u00e9tel\u00e9vel, vagy a tanszereivel foglalkozott. <\/p>  <p>-Rendben, ezt megbesz\u00e9lt\u00fck - b\u00f3lintottam, \u00e9s elindultam vissza a helyemre. Tal\u00e1n ez kellett, hogy valamelyik\u00fcknek v\u00e9gre meginduljanak a fogaskerekei. Maresz hangj\u00e1t hallottam.<\/p>  <p>-H\u00e9, Joyo. Itt a te\u00e1d.<\/p>  <p>Maresz nem lehetet valami j\u00f3 c\u00e9lz\u00f3, ugyanis a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban a te\u00e1sdoboz elrep\u00fclt mellettem, nekipuffant a falnak, majd a f\u00f6ldre esett, tartalma, pedig a parkett\u00e1ra \u00f6ml\u00f6tt, term\u00e9szetesen f\u00e9lig-meddig el\u00e1ztatva a t\u00e1sk\u00e1mat.<\/p>  <p>Vad nevet\u00e9s morajlott fel a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. M\u00e9lyet s\u00f3hajtottam, h\u00e1tran\u00e9ztem \u00e9s megcs\u00f3v\u00e1ltam a fejem.<\/p>  <p>-Ne r\u00e1zd a fejed ribanc - morgott r\u00e1m a kis termet\u0171, t\u00fals\u00falyos Maresz. (<i>Igaz, mindenkinek megvolt a maga probl\u00e9m\u00e1ja \u00f6nmag\u00e1val, amit m\u00e1sra vet\u00edtett ki d\u00fch \u00e9s gy\u0171l\u00f6let form\u00e1j\u00e1ban<\/i>). <\/p>  <p>Felvettem a t\u00e1sk\u00e1mat a f\u00f6ldr\u0151l, majd felemeltem a dobozt is. Elindultam az ajt\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba.<\/p>  <p>-Most mi van? M\u00e9sz \u00e9s sz\u00f3lsz egy tan\u00e1rnak? - a nevet\u00e9s m\u00e9g a folyos\u00f3ra is elk\u00eds\u00e9rt. De nem tan\u00e1r\u00e9rt mentem. Csup\u00e1n egy takar\u00edt\u00f3n\u0151t kerestem, hogy megmondjam, t\u00f6rt\u00e9nt egy kis baleset. Mikor bej\u00f6tt felt\u00f6r\u00f6lni \u00e9s az \u00e9ppen meg\u00e9rkez\u0151 k\u00e9miatan\u00e1r megk\u00e9rdezte mi t\u00f6rt\u00e9nt, v\u00e1llat vontam, mondv\u00e1n, csak egy kis baleset, de m\u00e1r orvosoljuk.<\/p>  <p>Azt hiszem a slepp meglep\u0151d\u00f6tt, de kor\u00e1nt sem vettek vissza a macer\u00e1l\u00e1sb\u00f3l. S\u0151t, megn\u00f6velt\u00e9k. De az\u00f3ta sem b\u00e1ntam meg, hogy akkor, ott ki\u00e1lltam magam\u00e9rt. Az volt az utols\u00f3 csepp a poh\u00e1rban. A l\u00f6kd\u00f6s\u0151d\u00e9st, pletyk\u00e1l\u00e1st, ruhakidob\u00e1st, t\u00e1sk\u00e1ba k\u00f6p\u00e9st, pedig kib\u00edrtam, elv\u00e9gre csak k\u00e9t h\u00e9t volt h\u00e1tra a ny\u00e1ri sz\u00fcnetig. Onnant\u00f3l t\u00f6bb id\u0151t tudtam egy\u00fctt t\u00f6lteni k\u00e9t T\u00fcndi bar\u00e1tn\u0151mmel, akik j\u00f3 hat\u00e1ssal voltak r\u00e1m. \u00c9s azt hiszem, akkor vette kezdet\u00e9t a bar\u00e1ts\u00e1gom Nonoval. <\/p>  <p>A v\u00e1ltoz\u00e1s \u00fatj\u00e1ra l\u00e9ptem.<\/p><center><br><\/center>","type":"rich"}