Fejjel a falnak!

1.0Csak azért is túlélem! - az életemhttps://lelekbarangolas.cafeblog.huJoyohttps://lelekbarangolas.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Fejjel a falnak!<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> XI;<o:p></o:p> Hétfőn kiütközött rajtam a megfázás. Egy százas csomag papír zsebkendővel <img src="https://lelekbarangolas.cafeblog.hu/files/tUUndUorek/fairydragonflies4.jpg" class="blogkep" align="left">fölszerelkezve léptem át az osztályterem ajtaját.<o:p></o:p> -Látom jól sikerült a bál – vigyorgott rám Nono éppen a reggeliét fogyasztva.<o:p></o:p> -Na persze – morogtam, majd lerogytam mellé a székre.<o:p></o:p> -Elmondod, hogy mi történt? Bár, ahogy elnézem az arckifejezésedet – kicsit oldalra billentette a fejét. – nem sok jó. Mi van, összejött mással?<o:p></o:p> -Fogalmam sincs. Egy bunkó parasztként viselkedett, amivel sikerült elérnie, hogy kiábránduljak belőle.<o:p></o:p> -Halleluja! – tette össze két kezét barátnőm, s közben a mennyezetet bámulta. – Éppen ideje volt.<o:p></o:p> -Fura, hogy mindenki ezt mondja – vontam vállat. – Annyira brutálisan viselkedtem?<o:p></o:p> -Áh, ugyan – legyintett a pizzás csigával Nono. – Csupán, mint egy agyhallott.<o:p></o:p> Megráztam a fejem. Talán igazam volt vasárnap délután. Néró valahogyan megbabonázott. De hála az égnek, vége szakadt az őrületnek. Úgy éreztem felszabadultam, és többé senki sem irányíthat.<o:p></o:p> -Én fogom irányítani a férfiakat! Egy sem ugráltathat! Autonóm vagyok! Nem függök a férfiaktól! Különben is minden férfi egy patkány, és azt sem érdemlik meg, hogy rájuk nézünk!<o:p></o:p> Nono csak nevetett rajtam. Talán jobban ismert, mint én saját magamat. Vagy hallott már hasonlóakat a számból elhangzani. Nagy feminista fogadkozásomba a telefonom csipogás pofázott közbe. <o:p></o:p> A világ megfordult velem abban a pillanatban! Az üzenet feladójának neve láttán a szívem kongázni kezdett a bordáimon, a gyomrom, pedig összeszűkült. Balázs küldött üzenetet…<o:p></o:p> „Szia! Délután át tudnád hozni a tételeket? Végre ráérek, és szusszanhatok egyet. Mondjuk kettő körül? Balázs”<o:p></o:p> -Mi az? Ki írt? – érdeklődött Nono.<o:p></o:p> -Balázs.<o:p></o:p> -Már megint mit akar tőled? – arca komorabb lett. <o:p></o:p> -Elkérte a tételeket. <o:p></o:p> -Élősködik. Ugye nem adod oda neki? Miért nem tanult, vagy dolgozta ki maga? Ne más munkáját élvezze. Így könnyű! <o:p></o:p> -Némi lappangó gyűlöletet érzek belőled kiáramlani – mosolyogtam, és próbáltam humorral oszlatni a feltámadt feszültséget.<o:p></o:p> -Ez nem lappangó, ez nagyon is tudatos – morogta ő. – Joyo, kérlek, ne segíts neki. Már annyi keserűséget és fájdalmat okozott neked. <o:p></o:p> -De utána megváltozott. Kedves volt, barátkozó, még meg is csókolt – érveltem.<o:p></o:p> -Igen, persze, azután újra kikosarazott, és eláztattad a vállamon a ruhát, mikor hozzám szaladtál, hogy újra megtörtént, és többet látni sem akarod.<o:p></o:p> Mélyet sóhajtottam. Igaza volt, most már beismerem. Mindig is jót akart nekem, és ő már korábban felismerte, hogy Balázs ugyan olyan féreg, mint Néró volt, csupán más csomagolásban, más kísérőszöveggel, de a tartalom ugyan az volt. Egy önző, hímsoviniszta férfi! Ám, akkor még sem hallgattam a legjobb barátnőmre. Mindig is önfejű voltam. De azt hiszem ez a legtöbbünkkel így van. Hiába magyarázod el a barátodnak, hogy ott van az a fal, nem fogja elhinni. Csupán akkor, ha már összezúzta magát, és te éppen bekötözöd a fejét. Magunknak kell megtapasztalnunk mindent. Mert csak is a saját hibáinkból tanulhatunk.<o:p></o:p> -Nem lehetek köcsög vele. Legalább én mutassak jó példát, ha már ő nem tud – mondtam, és már el is kezdtem fogalmazni a választ.<o:p></o:p> Nono a fejét csóválta.<o:p></o:p> -Te tudod, de eszedbe se jusson valami őrültséget cselekedni. Hozzám ne gyere, ha megint kosarat kapsz. Kiteszem a megtelt táblát a vállamra – ráta a fejét barátnőm, de azért már bujkált szája sarkában a mosolygás. –Jut is eszembe, veled álmodtam múlt éjjel.<o:p></o:p> -Oh, ne, mert felizgulok – nevettem, de Nono még is elmesélte.<o:p></o:p> -Veled álmodtam. Azt, hogy az öltözőben közlöd, lefeküdtél azzal a köcsöggel, én, pedig fojtogatni kezdtelek.<o:p></o:p> -Hüm, micsoda bajtársi együttérzés – nevettem, de úgy, hogy majdnem hanyatt dőltem a székemmel. –Ezt most vegyem fenyegetésnek?<o:p></o:p> -Veheted annak is – már ő is nevetett.<o:p></o:p> Becsengettek az első tanórára, én, pedig elküldtem a választ…<o:p></o:p> „Rendben, kettőkor átviszem a tételeket. De nem tudom sokáig maradni.” <o:p></o:p>rich