Borúra-derű, derűre-ború

1.0Csak azért is túlélem! - az életemhttps://lelekbarangolas.cafeblog.huJoyohttps://lelekbarangolas.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Borúra-derű, derűre-ború<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> XIII;<o:p></o:p> Mikor másnap felébredtem a rádiós ébresztőórámra és készülődni kezdtem, csak bámultam a tükörképemet fogmosás közben. Tulajdonképpen a tegnapi napon átestem <img style="width: 243px; height: 243px;" src="https://lelekbarangolas.cafeblog.hu/files/tUUndUorek/FearyMedium.jpg" class="blogkep" align="left">életem első szexuális együttlétén. Most már ideje volna felfognom! Az előző napi ürességérzet kezdett elpárologni, s átvette a helyét valami izgatottság. Szó sem volt arról, hogy ki szerettem volna írni a homlokomra a történteket. Egyszerűen jóérzéssel kezdett eltölteni a dolog. A testem kezdte elfelejteni az átélt kellemetlen szúró, feszítő fájdalmat, az agyam, pedig nekilátott boldogsághormonokat termelni. Levettem a köntösömet és alaposan megnéztem magam. Egyre inkább úgy éreztem, hogy sosem voltam még olyan jó formában, mint akkor. A mérleg hetven kilógrammot mutatott, ami számomra, nyolckilónyi mínusszal, az elérendő álom volt. Az arcom gyermekien kerekded volt még, az állam kicsit gömbölyű, de jól elkülöníthető. Mandulavágású, hatalmas őzike szemeim csillogtak, a szemöldököm genetikailag vékony volt és rendezett, a szempilláim hosszúak, az orrom pisze, az ajkaim meggypirosak, teltek és nagyok. (Ahogy egyszer egy férfi ismerősöm megjegyezte, csókra termettek. A férfiembert szinte ingerli, hogy megkóstolja.) A nyakam karcsú volt, a vállaim gömbölyűek, a hátamat kicsit szélesnek éreztem mindig is, de nem tehettem ellene semmit. Később rájöttem, hogy teljesen arányos a testem, kár is hibákat keresni, azt úgy is mindig talál magán az ember! A melleim kicsik voltak, de gömbölyűek és kemények, a hasam lapos volt, a derekam karcsú, a fenekem szépen összement és megizmosodott, a combjaim karcsúak és formásak voltak. És mindehhez frissen mosott, csillogó világosbarna hajam volt, mely a lapockámig ért. Elégedett voltam. Talán akkor először életemben. Leadtam a súlyfeleslegemet. Kibújtam a háj börtönéből, levetkőzve minden depresszív, világ elől elbújó, visszafogott tulajdonságomat, és megmutathattam, hogy ki is vagyok én valójában. Keményen dolgoztam érte, s a tegnapi napon Balázs alaposan felfedezte, mosolygott, és majd felfalt a szemeivel. Ezek szerint a férfiszemnek is tetszetős látványt nyújthattam. <o:p></o:p> -Szép vagy Joyo – mosolyogtam a tükörképemre, ő, pedig visszamosolygott rám.<o:p></o:p> Biztos voltam benne, hogy édesanyám már akkor észrevette rajtam a változást, amikor előző este kinyitotta nekem az ajtót. De nem kérdezett semmit. Talán a komorságom tartotta vissza. Ám, amikor meglátta a virágos jókedvemet, azonnal rákérdezett, s mivel úgy nevelt, hogy semmit se titkoljak el előle, én szépen mindent elmondtam. Nem szidott meg, nem haragudott rám. Csupán ennyit kérdezett…<o:p></o:p> -Ugye védekeztetek?<o:p></o:p> Az iskolában igyekeztem természetesen viselkedni. Azt hiszem senki sem gyanakodott, ugyan úgy hoztam a komikus formámat, mint mindig, senkinek sem tűnt fel, hogy kicsit jobban fel voltam pörögve az átlagnál. <o:p></o:p> -Na? Mi volt? – kérdezte Nono, mikor találkoztunk.<o:p></o:p> -Átvittem a tételeket, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi is az a verselemzés. <o:p></o:p> -És?<o:p></o:p> A szemeimet forgattam.<o:p></o:p> -Csak pislogott, mint pocok a lisztben. Semmit sem ért az irodalomhoz – csóváltam meg a fejemet. – Nem sok reményt fűzök hozzá, hogy sikerül neki a magyar érettségi.<o:p></o:p> Nono felvonta egyik szemöldökét. Kérdőn nézett rám.<o:p></o:p> -Most meg mi van? – vigyorogtam.<o:p></o:p> -Tudod te azt jól. <o:p></o:p> -Megnyugodhatsz, minden rendben van – mondtam neki, s úgy éreztem, ezzel nem hazudtam. Nem akartam eltitkolni előle a történteket. Egyszerűen tartottam attól, hogy miként reagál. Ismertem az érzelmeit, amiket Balázs iránt táplált, s a béke érdekében inkább tartottam a számat. Bár nagyon, nagyon nehezen. Éppen, hogy helyreráztam magam lelkileg, és elkezdtem másképpen felfogni az esetet, nem volt ahhoz kedvem, hogy a legjobb barátnőm dühöngjön, és hegyi beszédet tartson, majd a fejemre olvassa, az összes Balázzsal kapcsolatos baklövésemet. Azzal magam is tisztában voltam, hogy nagyon hosszú a lista!<o:p></o:p> *******<o:p></o:p> Mindössze három napig tartott a fergeteges jókedvem. Egészen addig, amíg nem bírtam tovább, és a tornaterem öltözőjében, mikor már csak ketten maradtunk, elmondtam neki mindent. Csak pislogott rám már teljesen felöltözve, mikor én még a csizmámat húztam fel. Összefonta izmos karjait nagy mellei előtt, és enyhén összeráncolta fekete szemöldökeit. <o:p></o:p> -Ne haragudj Joyo, de ezt nem hiszem el.<o:p></o:p> Ezzel kiverte nálam a biztosítékot! Nem hisz nekem?<o:p></o:p> -Miért nem? – kérdeztem immáron a sálamat és a kabátomat felvéve.<o:p></o:p> -Mert annyi rosszat tett már veled az a köcsög. Miért feküdne le veled?<o:p></o:p> Már a nyelvemen volt, hogy „talán, hogy újra rosszat tegyen velem”, de inkább lenyeltem. Már így is fogást talált rajtam, nem akartam még jobban adni alá a lovat. Mélyet sóhajtottam. Nem győzködtem.<o:p></o:p> -Ha megkérdezem tőle, ő is azt fogja mondani, hogy megtörtént?<o:p></o:p> -Nem- csóváltam meg a fejem. – Arra kért, hogy erről senkinek se beszéljünk.<o:p></o:p> Éreztem, hogy mindez kifogásnak hangzik. Most már tudom, hogy annak is vette. De nem tudtam neki bizonyítékként felmutatni a véres lepedőt. Sem szó szerint, sem képletesen. Ugyanis, egyáltalán nem véreztem. Talán el kellet, volna rajta gondolkodnom, hogy egyáltalán biológiailag sikerült-e „kárt tennie” bennem, vagy még mindig szűz vagyok? Bár akkor, ott nem érdekelt. A saját barátnőm számára nem voltam szavahihető. És a mai napig nem tudom, hogy miért nem. Talán túlságosan féltett. Vagy féltékeny volt, és a fejébe vette, hogy biztosan hazudtam, hogy többnek tűnjek mások szemébe. Bár, ha ez lett volna a célom, nyílván a homlokomra tetováltattam volna!<o:p></o:p> Feladtam a dolgot. Többet nem hoztam szóba. <o:p></o:p> *******<o:p></o:p> Igyekeztem elfelejteni a történteket és tovább töltekezni az emlékekből, hiszen nem engedhettem, hogy egy mérföldkőnek számító tettből bárki is melodrámát, viccet csináljon. De a Sors közbeszólt! Éppen egy teát kortyolgatva szörföltem a világhálón, amikor az ismert MSN beszélgető programon Balázs jelentkezett be, és szinte azonnal üzenetem is érkezett tőle. <o:p></o:p> -Szia. Hogy vagy? – érdeklődött.<o:p></o:p> Három egyszerű szó volt, a gyomrom mégis összeugrott, a szívem, pedig vadul zakatolni kezdett.<o:p></o:p> -Szia. Köszönöm, megvagyok. <o:p></o:p> -Lehetne egy kérdésem? Ismered ezt a telefonszámot? – és begépelve, elküldte. A gyomrom diónyira zsugorodott.<o:p></o:p> -Nem – írtam, pedig Nono telefonszámát ismertem fel benne. Úgy éreztem hazudnom kellett, hogy mentsem magam. Úgy éreztem, ha bevallom, hogy a legjobb barátnőm telefonszáma, azzal nem csak, hogy még mélyebbre kerülök a magam, ásta gödörbe, de nagy lendülettel el is kezdem a fejemre dobálni a földet! Küzdöttem az olyan helyzetek ellen, hogy szarul érezzem magam. Nem túl sok sikerrel! – Miért?<o:p></o:p> -Mert nem rég küldött nekem egy üzenetet. „ Szia! Igaz, hogy lefeküdtél Joyo-val?”<o:p></o:p> -Mit feleltél? – kérdeztem.<o:p></o:p> -Természetesen azt, hogy nem. És nagyon örülnék, ha nem jártatnád a kis szádat. Mind a kettőnk érdekében.<o:p></o:p> Mélyet sóhajtottam, s ha lehetséges, a gyomrom még kisebbre zsugorodott. Fájdalmasan kicsire. Szúrt, égett, s úgy éreztem, még néhány pillanat, és viszont látom a vacsorámat.<o:p></o:p> -Miért akkora titok, hogy lefeküdtünk egymással? – kérdeztem. <o:p></o:p> Időközben bejelentkezett Balázs legjobb barátja, Tesó, akivel már két hónapja beszélgettem. Ő mutatta meg, hogy hogyan telepítsem az MSN-t a gépemre, ő volt az első beszélgető partnerem. Hat évvel volt idősebb nálam, s még Balázson keresztül ismertem meg egy iskolai diszkó keretein belül. Később a Balázzsal való iskolán kívüli találkozókon láttam viszont, és nagyon összebarátkoztunk. Nem tartotta jó ötletnek, hogy Balázzsal randizzunk. –Miért? - kérdeztem egy privát beszélgetésünk alkalmával. Ő lenézett rám nagy kék szemeivel, és csupán ennyivel summázta: - Mert nem hozzád való. Te sokkal jobbat érdemelsz. <o:p></o:p> Akkor még nem tudtam, miért mondta. Tesó beköszönt hozzám, és beszélgetni kezdtünk. Nem hoztam szóba, hogy éppen kivel beszélgetek a másik ablakon keresztül, de valahogy feltűnt neki, hogy valami nincs rendben.<o:p></o:p> -Valami baj van?<o:p></o:p> -Semmi – hárítottam. – Csak rossz napom volt. <o:p></o:p> -Miért? – erőltette. Az biztos, hogy nem csak idősebb volt Balázsnál, de sokkal együtt érzőbb és gyengédebb is. <o:p></o:p> -Megint keverték körülöttem a szart.<o:p></o:p> Közben Balázs is válaszolt a percekkel korábban feltett kérdésemre. Biztos voltam benne, hogy ugyan úgy párhuzamosan beszélget Tesóval, mint én. <o:p></o:p> -Azért, mert senkinek semmi köze ahhoz, ami köztünk történt, vagy történik. Se barátnők, se anyukád, de legfőképpen nem akarom, hogy Tesó megtudja. Ez maradjon kettőnk között. Tartsd a szádat! <o:p></o:p> -Értem – és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetésünket. Remegett minden tagom. Tudtam, hogy magamnak kavartam a szmötyit, majd diadalittasan bele is sétáltam nyakig, csak azt nem tudtam, hogy miként fogok kimászni belőle. A torkomban gombócba gyűlt a sírás. Kiléptem a beszélgetésből, és szabadjára engedtem a könnyeimet.<o:p></o:p> Mára már tudom, hogy miért kellett annyira titkolózni. Azzal is tisztába kerültem, hogy én akartam annyira neki adni magam. Évekkel korábban a fejembe vettem, és nem akartam engedni belőle. Csupán azt nem vettem számításba, hogy onnantól hogyan tovább. Az ábrándképekben is másként történt. Ott együtt voltunk. Mint egy szerelmespár. És a szeretkezés is szebbnek tűnt a rózsaszín felhők között. A valóság azonban kiábrándítónak tűnt. Ebből a hétévnyi távlatból sem bántam meg. Sőt, ugyan így tennék újra, ha visszamennék. Ezáltal tanultam meg értékelni, azt, ha valaki őszintén érdeklődve fordul felém. Ha nem csak a testemet akarja. Ha szerelemből fekszünk le valakivel. Tudom mi a különbség. De az a rossz élmény kellett ahhoz, hogy a folyton szex körül forgó agyam, és az utána lángoló testem lehűtsék, és tudjak koncentrálni a fontosabb dolgokra. Tanulnom kellett ahhoz, hogy bejussak a főiskolára. Ahhoz, pedig nyugalomra és hideg fejre volt szükségem. A Balázzsal történt kaland hozzá segített! <o:p></o:p>rich