Bukott angyal

1.0Csak azért is túlélem! - az életemhttps://lelekbarangolas.cafeblog.huJoyohttps://lelekbarangolas.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Bukott angyal<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CFELHAS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> XXI<o:p></o:p> Beismerem erős gyomorgörccsel közelítettem ahhoz a bizonyos sorházhoz, ahol a Skorpió király várt már rám. Nem tudtam mire készüljek, nem tudtam valóban akar-e <img style="width: 215px; height: 282px;" src="https://lelekbarangolas.cafeblog.hu/files/tUUndUorek/93597.gif" class="blogkep" align="left">tőlem valamit, vagy, hogy miként fog közelíteni, ha el akar csábítani. És, ami a legfontosabb, valóban vagyok-e annyira erős, mint gondoltam, hogy ellent álljak? Nem tudtam. Össze voltam zavarodva. Balázs érdeklődött irántam, és úgy tűnt, hogy Gé-nek sem vagyok közömbös. A józan eszem azt súgta, hogy mondjam le a találkozót Balázzsal, és inkább bátorítsam Gé-t. Ám, a magam kis naivitásával, kalandozó kedvével, kíváncsiságával, és akkoriban ébredező szexualitásával, nehezen bírtam ellenállni annak, hogy újra abba az ágyba feküdjek, ahol annyi kellemetlenség és megaláztatás ért, egy olyan emberrel, aki nyilvánvalóan csupán a testemet akarta. Valószínűleg abban bíztam, hogy ezúttal jobb lesz. Hogy a legelsőnél csak a tapasztalatlanság, az izgalom, a bizonytalanság gátolt abban, hogy bármit is élvezzek. <o:p></o:p> Ahogy visszaemlékszem, és lepörgetem a fejemben azokat a bizonyos idevonatkozó képsorokat… nem is én lettem volna, ha nem futok újra fejjel a falnak. Ha vagyok annyira megfontolt és büszke, hogy nemet mondok. Vagy, ha lett volna bennem annyi tartás, hogy nem adom be a derekamat annak a fiúnak. Talán, ha akkor nem zúzom össze magam újra és újra a miatt, a hímnemű egyed miatt, aki éveken át a bűvkörében tartott hihetetlenül kék szemeivel és homok szőke hajával, nem volnék az a megfontolt, igényes szerető, akinek fontos, hogy ne csak a testét, de őt magát is lássák és akarják, hogy odafigyeljenek rá, és kölcsönös legyen a bizalom a két fél között. Naiv voltam és tapasztalatlan, de a koromnál fogva, már voltak igényeim. Teljesen egyszerű igények, de nem kaptam meg őket, amitől felébredt bennem a kétség. Elgondolkodtam, hogy valóban akarom-e. Előbújt belőlem az Ikrek kettős személyisége. Az egyik felem, nyílván a józanabbik, üvöltve tiltakozott, sikoltozott, csapkodta elmém legbelső zugait, ahová bezártam, hogy jelezzen, mekkora őrültségre készültem. Csak egy mazochista vetné alá magát újra ugyan annak a lelki gyötrelemnek, amit a szerelem nélküli szex okoz! Jobban mondva egy egyoldalú szerelemben. Bár már abban is kételkedem, hogy akkoriban még szerelmes lettem volna Balázsba. Hiszen más férfihoz is vonzódtam. Vagyis, A FÉRFIHOZ vonzódtam. Valószínűleg akkor, ott, csupán a szex lehetősége hajtott abba a bizonyos kis utcába. Nem tagadom, izzott a testem, vágytam arra, hogy megérintsenek, s úgy éreztem, találtam valakit, aki zokszó nélkül megteszi. <o:p></o:p> Szánalmasnak hangzik, igen, én is tudom. De említettem már, hogy akkoriban nem igazán volt önbizalmam? Legalább is nem olyan mértékű, aminek hatására elhittem volna, hogy bármelyik férfi ágyba bújt volna velem? Azt hittem bármelyik lehetőséget meg kell ragadnom, hogy kiéljem a vágyaimat. Az „egyedül való szeretkezés” unalmassá vált akkor, amikor rájöttem, hogy izgalmasabb, ha egy ellenkező nemű is jelen van és aktívan részt vesz az eseményekben. <o:p></o:p> A másik, a kalandvágyó, vadászó Nagymacska énem, viszont tettre készen, a vadászat izgalmától borzongva, várakozó álláspontra helyezkedett. <o:p></o:p> Gondolkodás nélkül csengettem. A Skorpió király készített nekem egy bögre teát, és felmentünk az emeletre. Mondanom sem kell, nem kerültek elő az érettségi tételek. Balázs az ágyába csábított, ezúttal finomabb módszerekkel, mint korábban. Figyelmes volt és gyengéd, lassan vetkőztettük egymást, fel szerettük volna fedezni a másik testét. Tetszett sima mellkasának tapintása, a bőre nagyon puha volt, lapos hasa kicsit pihés, ágyéka szőrtelen. A kedvenc férfiparfümömet használta, így az illatát megérezve, még inkább háttérbe szorult józanabbik énem, az ösztönlény, a Macska pedig előmerészkedett. Ismét én voltam felül, az előjáték is hosszabbra nyúlt, ennek köszönhetően már nem fájt a behatolás sem. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy még élveztem is az együttlétet. Jótékony félhomály borította a szobát, csupán a képernyő kímélő üzemmód gyér fénye világított. Sokkal jobb volt, mint a legelsőnél, ahol a délutáni fény még teljesen megvilágította a kis tetőtéri szobát. <o:p></o:p> Akkor, ott jól éreztem magam a bőrömben, magával ragadott az erotika. Már nem volt új ami történt, de az újdonság varázsa, a meghittebb hangulat ellazított. Ujjai a bordáimon zongoráztak, simogatta apró melleimet. Megborzongtam minden érintéstől, minden csóktól. Az igényem kielégülni látszódtak. Hol finoman, hol szenvedélyesebben csókolta az ajkaimat. Puha volt és simogató, édes és csábító. <o:p></o:p> De ezúttal sem tudtuk befejezni az együttlétet. Szabadkozott, korholta magát. De nem tudott védelemről gondoskodni, azt, pedig, hogy a vége előtt kiszálljon, nem engedtem meg neki. Anyám alapos felvilágosítást adott évekkel korábban. Ez a módszer egyáltalán nem biztonságos! Annyira mélyen belém égtek a szavai, hogy ösztönösen is tiltakoztam, s józan eszem örömében tapsikolt, hogy végre érvényesülhetett, s az agyamról elpárolgott a lila köd, amit a szex generált. <o:p></o:p> Más megoldás nem lévén, abban maradtunk, hogy egy mind a kettőnk számára alkalmas időpontban befejezzük, amit elkezdtünk. <o:p></o:p> Nevetgélve, játszadozva öltöztünk fel. Ezúttal nem éreztem úgy, hogy kolonc volnék a nyakán. Talán ő is jobban fel volt oldódva, mint a legelsőnél. Adott egy hajkefét, hogy rendbe tudjam szedni magam, a fürdőszoba ajtófélfájának dőlve nézegetett engem és közben mosolygott. Én pedig a tükrön keresztül viszonoztam. Reménykedtem benne, hogy talán MOST, talán megtörik a jég közöttünk, és végre elkötelezi magát irányomban. Kész lettem volna rá. Igen, beismerem még mindig szívesen jártam volna vele. De a sors útjai kifürkészhetetlenek. Én mind a kettőnknek mást szánt. Nem pedig a közös jövőt!<o:p></o:p> -Gyere, haza viszlek – nyújtotta a kezét, s egészen az autóig kézen fogva mentünk. Ott lovagiasan kinyitotta a nekem az anyósülés felöli ajtót, majd rám csukta, s beült maga is. Hazafurikázott, a ház előtt leparkolva pedig csókkal búcsúzott tőlem. <o:p></o:p> A gyomrom reszketett. Annyira más volt, mint legelőször. Figyelt rám, kedves volt és gyengéd. Mintha olvasott volna a gondolataimban. Mosolyogva sétáltam fel a lakásba. Elvittem Szpidit sétálni, majd nekivetkőztem, és készültem a hamarosan kezdődő matek órára. Negyed órával később csengett a kaputelefon, én pedig beengedtem Gé-t. Az emlékek még mindig kavarogtak bennem, de tudtam, hogy ez az, amit Gé-vel egyáltalán nem oszthatok meg. Sejtettem, hogy megbántanám vele. Ahogy a kopogtatás után ajtót nyitottam, a jókedvem egy csapásra elpárolgott, s helyébe, különös módon a bűntudat és lelkiismeret-furdalás lépett. Gé ott állt a lábtörlőn, frissen borotválva, mosolyogva, s úgy tűnt rejtegetett valamit a háta mögött. <o:p></o:p> -Szia Gé – mosolyogtam rá, de a rossz érzés megmaradt.<o:p></o:p> Úgy látszott, ő ebből az egészből semmit sem érzékelt. <o:p></o:p> -Szia Joyo. Tessék, ezt neked hoztam.<o:p></o:p> Ezzel a háta mögül előhúzott egy szál sárgás-zöld nagyfejű rózsát. A gyomrom összeugrott. Rosszul éreztem magam. Átvettem a virágot és megszagoltam.<o:p></o:p> -Köszönöm. De miért kapom? – kérdeztem, miközben beljebb tessékeltem a lakásba. <o:p></o:p> -A biliárdozást követően apád azt mondta ide ne merjek állítani virág nélkül –magyarázta, miközben lepakolt a konyha asztalra. <o:p></o:p> -Értem. Köszönöm – ezzel vízbe tettem a rózsát és csatlakoztam hozzá az asztalhoz. Nekiláttunk, hogy elkészítsük a matekházit. <o:p></o:p> A felhőtlen jókedvem teljesen elpárolgott. Egy órával korábban együtt hemperegtem valakivel, miközben valaki lehet, hogy azt fontolgatja, hogy komoly szándékkal udvarolni kezd nekem. Megtehettem volna vele azt, hogy ő töri magát, én pedig közben mással szexelek? Aligha! Bár nem voltam még mindig biztos benne, hogy udvarolna-e nekem.<o:p></o:p> *******<o:p></o:p> Pár nappal később Balázs még mindig nem jelentkezett, én pedig nem kerestem. A hétfőn történt dolgokról senkinek sem beszéltem. Képes voltam tartani a számat. Talán fejlődtem annyit, hogy tudjam, egyszer pórul jártam, többször nem követem ugyan azt az utat! <o:p></o:p> Az egyik este éppen szörfölgettem az interneten, mikor egyszer csak megláttam, hogy Balázs bejelentkezett MSN-re. Kicsit már hiányzott, hogy beszélgessünk, így hát beszélgetést kezdeményeztem vele. <o:p></o:p> -Szia. Hogy vagy? Egy ideje már nem beszéltünk – írtam, és küldtem mellé egy mosolygó fejecskét, hogy mégse számonkérésnek értelmezze, amit írtam. <o:p></o:p> Nagy sokára írt csak vissza. <o:p></o:p> -Szia. Tudom. Sok dolgom volt – pötyögte vissza, s abban a pillanatban, a megjelenítő képének a helyén nem ő, hanem egy babaarcú, kékszemű, szőke hajú leány arca jelent meg, amin vidáman mosolyog a fényképezőgép lencséjébe. <o:p></o:p> A gyomrom tájékán kezdődő görcsöt érzékeltem. Mindezt szúró fájdalom a gyomorszájamban, és lüktető gombóc kísérte a torkomban. Valahol mélyen sejtettem, hogy ki lehet az. De az egóm egyszerűen nem akarta elfogadni azt a választ, amit a lelkem már tudott. <o:p></o:p> Végül a csendes visszavonulás helyett, a kíváncsi énem győzött. (Az, az énem, akinek köszönhetően az életem során sokszor megsérültem, mert ő mindig ki akarta mondatni a másikkal azt a megrázó tényt, amit a józanabbik énem már tudott! Lehet, hogy sok mindentől megóvhattam volna magamat, ha csendben maradok, mikor a jelek már egyértelműek voltak, és nem erőltetem, hogy a másik szájából halljam a fájdalmas híreket! De mindegy. Ahogy egy mondás tartja; „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz!”) <o:p></o:p> -Ő kicsoda?<o:p></o:p> -A csaj, a képen?<o:p></o:p> -Igen – és már felkészültem a lehető legrosszabbra, de nem hittem volna, hogy mégis ennyire rosszul fog érinteni.<o:p></o:p> -A barátnőm. <o:p></o:p> Lefagytam. Mintha néhány fájdalmas pillanatra megállt volna az idő. <o:p></o:p> -Mióta vagytok együtt? – kérdeztem. A szívembe döfött tőrt én magam nyomtam még mélyebbre és még meg is csavartam. Én idióta! <o:p></o:p> -December eleje óta – jött a válasz. <o:p></o:p> -És képes voltál lefeküdni velem? – kérdeztem. Talán nem is gondolkodtam. Csak járt az ujjam a billentyűzeten. A fájdalmas szomorúság, pedig átcsapott dühbe! Hatalmas, földet rengető, pusztító dühbe. Legszívesebben üvöltöttem volna. De úgy, hogy csupán az interneten keresztül kommunikáltunk, nagyon nehéz volt kiabálnom vele. <o:p></o:p> -Igen, de már bánom. Nagyon szarul érzem magam miatta. <o:p></o:p> -Még te érzed szarul magad tőle?! Kétszer is megtetted! <o:p></o:p> -Tudom. De fogalmad sincs mi is ez. Vagy mivel jár. Szűz voltál. Bár beismerem, hogy abban is kételkedem. <o:p></o:p> Ez kiverte a biztosítékot! <o:p></o:p> -Miért kételkedsz benne? – kérdeztem.<o:p></o:p> -Mert semmit sem éreztem, mikor benned voltam. És nem is véreztél. <o:p></o:p> Húha! Ez aztán tudományos megközelítés volt! Tombolt bennem a düh. Legszívesebben a képébe vágtam volna, hogy amekkora micsodád van, csoda, hogy egyáltalán éreztelek! De nem tettem. Sosem voltam az a fajta, aki megalázza a másikat. Soha!<o:p></o:p> Kiléptem a beszélgetésből, s megsemmisülten zokogva ültem a székemben. Csalódtam. <o:p></o:p> De miért is vártam mást? Visszagondolva, bármilyen kapcsolatban álltam is Balázzsal, bármibe keveredtünk, annak mindig, kivétel nélkül sírás, csalódás és fájdalom volt a végkifejlete! Belegondolva, semmi jó nem származott a vele folytatott kapcsolatból. Talán annyi, hogy acélosodtam. De mint az kiderült pár évvel később, nem keményített meg eléggé a csalódásokkal és veszteségekkel szemben! <o:p></o:p> Senkivel sem osztottam meg abban az időben, hogy miként zajlott a beszélgetésünk. Úgy éreztem jobb, ha megtartom magamnak. Nem éreztem szükségét, hogy mástól is azt halljam, hogy mekkora vesztes, és milyen naiv vagyok, és, hogy mindig magamnak okoztam a fájdalmakat, mert nem tanultam a hibáimból. Tudtam, hogy anyám, apám, vagy akár Nono, de ezt mondaná nekem. Ezeket a kellemetlen szituációkat elkerülve, inkább magamat ostoroztam, és éhségsztrájkba kezdett a szervezetem. Egyszerűen nem kívántam az ételt. Ameddig nem tudtam megemészteni a történteket, addig az ételt is képtelen voltam feldolgozni. <o:p></o:p> Egyetlen egy emlékem maradt abból az időszakból. Egy vers, amiről úgy gondoltam, hogy mindent elmond, ami bennem zajlódott.<o:p></o:p> Bukott angyal<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Ücsörgök magamban és gondolkodom.<o:p></o:p> Űzött lelkem ölelve a múltról álmodom.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Hogy hajdan még felhők között sétálva néztelek,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Rózsaszín ködbe takarózva szemléltelek.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Arany fényben fürdő tünemény,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Milyen kár, hogy nem ide születtél.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Hogy határok választanak el,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Amit józanész nem foghat fel.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> De a csacska angyal mindenre képes,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Társai hiába intették, vágya veszélyes.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Megpróbáltam átlépni a határokat,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Próbálgattam az ezeréves szárnyakat.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Magadhoz öleltél, szemedben tűz égett,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Sokszor képzeltem hasonló képet.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Egy téli délután az óra elütötte végzetem,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Mikor magadhoz csaltál és megfogtad két kezem.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Bíztam benned, neked adtam mindenem.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> S most olyan hideg vagy, akár egy jégverem.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Melegséggel vettél körül, figyelemmel, mosollyal,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> De ha most rám nézel, a mosoly elhal.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Nyíltak voltunk, készségesek,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Együtt tettük meg a lépéseket.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Kezed érintése mohó volt, követelő,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Ez angyalból a kisördögöt könnyen csalja elő!<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Megfosztottál mindentől, ami voltam,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Büszkeségemen, lelkemen most hatalmas folt van.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Hideg vagy, ha rád nézek, fázom,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Azt hiszem, már túl vagyok a szerelmi lázon.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Kinyitottál előttem egy kaput a hetedik mennyország felé,<o:p></o:p> De aztán hatalmas falat húztál a bejárat elé!<u1:p></u1:p><o:p></o:p> <u1:p><o:p> </o:p></u1:p> Csak állok a fal előtt és toporgok,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Magamat szidva, egyre csak morgok.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Eltörted glóriám, szárnyaim kitépted!<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Hogy cédának érezzem magam, sikerült elérned!<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Most már se pokol, se éden,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Csak itt ücsörgök a földön szépen.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Próbálom megtalálni magamat ebben a világban, de nehéz.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Mostanában elkerül minden simogató kéz.<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Pedig megkínzott, megcsúfolt lelkem melegségre vágyik,<u1:p></u1:p><o:p></o:p> Bármily ismerős, csak öleljen meg, nem számít!<u1:p></u1:p><o:p></o:p> A hideg sötétségben ülök, akiben bíztam mind elhagyott.<o:p></o:p> Vétkeztem, tudom, immár bukott angyal vagyok!<o:p></o:p> Végkép úgy éreztem, hogy megcsúfolták és megalázták az érzelmeimet. Akkor azt gondoltam, hogy soha többet nem kérek a férfiakból. Nem akartam, hogy hozzám érjenek, hogy édelegjenek, mert mindaz, amit udvarlás címén, a szórakozóhelyeken előadtak, viszolyogtatott, s úgy éreztem, hogy mindaz, csak arra megy ki, hogy ágyba csalogassanak. Ahhoz pedig abban a lelki állapotban semmi kedvem sem volt. Minden tizenéves lány, egy nagy csalódás után, átesik egy férfi-gyűlölő szakaszon. Nincs kivétel. Ez megtörténhet korábban is, vagy kitolódhat a húszas éveinkre. Van, akinél több ilyen periódus is lejátszódik. A beszélgetést követő pár hétben, mindig csapongó, vidám, gyermek lelkem kihűlt és megkomolyodott. Nem vettem fel és vittem tovább a szexista vicceket, nem beszélgettem a testiségről és a másik nemről. Nem írtam se vidám, se kesergő hangvételű verseket. Csak voltam, mint vízen a buborék. Gé sem hívott sehová, nem is nagyon tett rá célzásokat. Bár neki is feltűnt a viselkedésbeli változás, de nem tette szóvá. Egyszerűen tiszteletben tartotta és alkalmazkodott hozzá. Annyiban jót tett a dolog, hogy sokkal összeszedettebb voltam, és jobban tudtam figyelni a tanulmányaimra. Abban az időben jobban is teljesítettem és jobb eredményeket értem el az iskolában. Elégedettek voltak velem, bár a szüleimet és a barátaimat zavarta a visszavonultságom. Elzárkóztam. Még MSN-re sem nagyon jelentkeztem fel. Csak nagyon, nagyon ritkán. <o:p></o:p> Így telt el a Március, léptünk bele az Áprilisba, s már jócskán a hónap közepén jártunk, mikor újra megmozdult bennem valami a másik nem irányába. És ezúttal pozitív felhanggal! <o:p></o:p>rich