Fészekrakó-láz!

1.0Csak azért is túlélem! - az életemhttps://lelekbarangolas.cafeblog.huJoyohttps://lelekbarangolas.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Fészekrakó-láz!<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CFELHAS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> XXVII<o:p></o:p> Egy héttel a Fradi veresége után, Gé kilábalt a depressziójából. Hálát adtam az égnek, <img src="https://lelekbarangolas.cafeblog.hu/files/tUUndUorek/tOUndOor.JPG" class="blogkep" align="left">mert elviselhetetlen volt, még ha csupán arra a heti két órára is, amikor találkoztunk a matek miatt. Onnan érzékeltem a hangulatváltást, mivel a vastag páncélzat miatt nagyon nehéz volt kitalálni, hogy egyre többször ment fel apámnak segíteni a fürdőszoba szétborításában. Én általában a szobámban, vagy a konyhában ültem és tanultam. Mindezt a furás-faragás meghitt zajában.<o:p></o:p> -Kezdem úgy érezni, hogy képtelen leszek úgy lefelelni Babits Mihály életéből, hogy közben nem hallom a háttérben a vésőgépet – mondtam egyik délután Gé-nek, mikor szünetet tartva kijöttek a konyhára sörözni. <o:p></o:p> -Készülj fel Joyo, ma este fürdötök utoljára abban a kádban – vigyorgott rám Gé a konyhapultnak dőlve. Sötét ruháját, mely egy fekete pólóból, fekete rövidnadrágból, és szintén fekete sportcipőből állt, vastagon borította a gipszpor. Feje búbján lévő kósza hajszálain szintén megült a por, nem beszélve meglévő hajáról, így úgy tűnt, mintha erősen őszülne. Akkor szúrt szemet legelőször. Valami megváltozott rajta. Elkezdte növeszteni a barkóját. <o:p></o:p> (Későbbi elmondása alapján, azért, hogy elnyerje a tetszésemet. Bár fogalmam sem volt, hogy honnan vette, hogy ha pofaszakállat növeszt, azzal vonzóbbá fog válni a számomra? Talán ellensúlyozni akarta a feje búbján lévő hiányosságokat? Lenhet. Bár be kell vallanom, minél többször beszélgettem vele, s minél jobban éreztem magam a társaságában, annál kevésbé vált zavaróvá az a bizonyos hiányosság. Magasról tettem rá. Nekem éppen elég sűrű hajam volt! Sosem éreztettem vele, hogy zavarna a kopaszodása. Azt hiszem nem a haja volt számomra a lényeg. Sokkal inkább az egyénisége. Az ragadott magával egy óvatlan pillanatban! Elvarázsolt, vonzott, felkeltette az érdeklődésemet és a kíváncsiságomat. Kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a csókja, az érintése. Ő vajon gyengédebb és figyelmesebb volna-e az ágyban, mint Balázs? Akkor valahol mélyen reménykedtem benne, hogy egyszer megtapasztalhatom az elképzelt élethelyzetben is.) <o:p></o:p> Kikerekedtek a szemeim.<o:p></o:p> -Miért is?<o:p></o:p> -Holnap azzal indítjuk a napot, hogy kikapjuk a fürdőkádat a helyéről.<o:p></o:p> Elfehéredtem a gondolatra.<o:p></o:p> -És akkor hogyan fogunk fürdeni? – kérdeztem félve.<o:p></o:p> -Majd éppen, ahol tudunk – vigyorgott apám. – Indul a cigányélet. <o:p></o:p> -Végül is, annyit fel tudok ajánlani, hogy nálam is megfürödhettek. Most, hogy Jenőék is építkezésbe fogtak, kiadják a régi lakásukat. Én leszek az albérlőjük – újságolta Gé és újabbat kortyolt. <o:p></o:p> -Ez nekem új. Jenőék építkeznek?<o:p></o:p> -Igen. Húznak még egy emeletet a családi házra, ahol Jenő szülei élnek. Kölcsönösen segédkezünk egymásnak. Ő is segít itt nekem, én pedig neki – magyarázta apám.<o:p></o:p> -Én pedig ingázom – vont vállat Gé. – De ahogy már mondtam, nagyon szívesen felajánlom a fürdőszobámat, ha gondoljátok. Engem nem zavartok. Sőt, örülök, ha vendégek jönnek hozzám. <o:p></o:p> -Mikor költözöl? – kérdeztem Gé-től. <o:p></o:p> -Két nap múlva. Úgyhogy holnap segítek levinni a kádat, aztán megyek haza folytatni a csomagolást.<o:p></o:p> Ígéretüket beváltva másnap megszabadultunk az ősrégi fürdőkádtól. Majdnem elbőgtem magam, mikor megláttam pusztításuk eredményét. Mindig is nehezen fogadtam el a változásokat, de ez a brutalitás, és az a káosz, ami a fürdőszobánk helyén uralkodott…nagyon megrémített! Mindenhol csupán a puszta betonpadló és fal látszódott sivár szürke, feketés mivoltában. Mivel a szekrénysort apám megszűntette néhány laza kalapácsütéssel, olybá tűnt, hogy a tisztálkodó helyiség egybe lett nyitva az előszobánkkal, és a mellékhelyiséggel. Ijesztő volt és nagyon, nagyon szokatlan. Ahogy elnéztem a földön heverő fuga és purhab maradványokat, a csempe szilánkokat és a gipszfal darabjait, olyan látvány tárult elém, mintha bombatámadás érte volna a lakásunkat. Nehezen tudtam elképzelni, hogy ebből a rumliból valaha is gyönyörű fürdőszoba lesz. Már mindenki arról beszélt, hogy milyen jó lesz a tusoló fülke, az új csaptelep. A sokszögű, csiszolt tükör, és a zöld járólap és csempe, én viszont még mindig azon keseregtem, miközben egy seprűre támaszkodva felmértem a károkat, hogy mi a fene ütött az apámba!<o:p></o:p> És ezzel egy időben Jenő is nekilátott építkezni, Gé is új lakásba költözött. Jön a nyár, és mindenki megőrült? A férfiakra rájött a fészekrakó-láz? <o:p></o:p>rich