Bolha a fülben

1.0Csak azért is túlélem! - az életemhttps://lelekbarangolas.cafeblog.huJoyohttps://lelekbarangolas.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Bolha a fülben<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CMajci%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> XXXI<o:p></o:p> Az ember lánya képes megjárni a legmélyebb poklokat is, ha bizonytalanságról van szó. Főként akkor, ha a saját életének az alakulása forog kockán. El lehet képzelni <img src="https://lelekbarangolas.cafeblog.hu/files/tUUndUorek/fydrkwng.jpg" class="blogkep" align="left">mekkora stresszben, lehet, mikor egy leendő életről kell dönteni. Ami még ne is biztos! És mi van, ha igen? Mi van, ha babám lesz? Mi van, ha nem akarom elvetetni? Mi van, ha igen? Mi van, ha Balázs lelép? Ez marhaság! Eddig sem volt mellettem! És mi van, ha úgy döntök, hogy elvetetem? Mennyire fájna? Mind lelkileg, mind fizikailag. Hogyan érezném magam utána? Utálnám magam? Vagy érettebb fejjel már elismerném, hogy jó döntés volt? És a családom? <o:p></o:p> Ennél a pontnál ültem fel az ágyon éjjel kettőkor, nyitottam ki az ablakot, telepedtem fel a közvetlenül előtte lévő íróasztalomra, és gyújtottam rá egy light cigarettára. Mélyet szippantottam az állítólagosan „kevésbé” ártalmas füstből, s lassan kieregettem a számból. Csak figyeltem, ahogy elszáll az éjszakai sötétségben. Fejemet az ablakkeretnek döntöttem.<o:p></o:p> -Mi van, ha? Mi van ha? Mi van ha? Jaj Istenem, fejezd már be! Még semmi sem biztos! – mondtam magamnak csendesen. <o:p></o:p> Újat slukkoltam. Elmosolyodtam. Sőt, a végén azon kaptam magam, hogy konkrétan kinevetem a saját elképzeléseimet, gondjaimat. Először ijesztő volt a tény, hogy képes vagyok ezeken a dolgokon kacarászni, de később, már teljesen kézenfekvőnek tűnt. Hiszen…miért is volnék én várandós? Miért verne azzal az Isten, hogy hagyja, éretlen fejjel megszüljek egy olyan gyereket, akinek nem is lesz apja? Rengeteg olyan lányról tudtam, akik úgy maradtak, s végül az apa előbb vagy utóbb lelépett. Nagy átlagban előbb. Lehet, hogy én is ezt a sorsot választottam? Mindig is hittem abban, hogy semmi sem történik véletlenül! Nem is passzolunk össze Balázzsal! Újra kinevettem magam, majd ismét szívtam a cigarettából. <o:p></o:p> Na tessék, a sors megbüntet. Mert lefeküdtem valakivel, akivel nem kellett volna. Nem is volt jó, csalódtam, pedig sejthettem volna. El is ment a kedvem a dologtól egy jó darabig! De csak nem tanultam belőle! Elcsábultam újra! Akkor már jobban élveztem, s úgy tűnt, hogy kialakulhat közöttünk több is, hiszen olyan figyelmes és kedves volt velem, hogy kezdtem azt hinni, mélyebbek az érzelmei irányomban, mint azt gondoltam. A homlok csókok, a hajam simogatása, miközben mellette feküdtem az ágyon és beszélgettünk. Ahogy figyelt, miközben öltözködtem. És, amikor haza vitt és adott egy mosolygós, finom búcsúcsókot? Akár egy szerelmes kamasz! És természetesen újra nem tanultam belőle. Csúcspontok és hullámvölgyek…kiderült, hogy van barátnője. Már akkor is volt, mikor legelőször lefeküdtünk, én, pedig teljesen összeomlottam a hírtől! És, hogy tanultam-e az esetből? Természetesen nem. Hogy találtad ki? Bár több időőtelt el, mint az előzőő két aktus között, újra lefeküdtem vele, mert azt hittem segít elfelejteni Gé-t! Hogy lehettem akkora ökör? Megmondom. Mert naiv voltam, fiatal, és tapasztalatlan. Nos…ezért. És tessék! Ott voltam kétségek között, mert a Sors meg akart tanítani arra, hogy tudjak nemet mondani, és legyen bennem tartás! Hogy ne bújjak ágyba olyan fiúval, vagy férfival (egykutya!), aki párkapcsolatban él! Azok után meg is fogadtam magamnak, hogy meg sem közelítem őőket! És vajon mit gondolt a Sors? Meg fogom tanulni a leckét? Azt hiszem jó lecke volt, hiszen abban az esetben, amiben voltam, nem volt rosszabb, mint másállapotban maradni egy olyan fiútól, akitől nem akartam. Nem szültem volna Balázsnak gyereket! Olykor úgy éreztem, hogy egy is sok belőle ezen a világon. Ráadásul, ahogy visszaemlékszem a reakcióira, az áldott állapot, inkább áldatlan lett volna! Ki akartam evickélni abból a szituációból. Méghozzá száraz lábbal! És úgy éreztem szükségem, van egy idősebb, tapasztaltabb személy segítségére! <o:p></o:p> Másnap megtaláltam azt a személyt, akiről akkor úgy éreztem, biztosan tud segíteni. Kivételesen nem az édesanyámhoz fordultam, hanem fogtam a telefonomat, és kikerestem belőle Krisz, nagybátyám barátnőjének a telefonszámát. Krisz csupán négy évvel volt idősebb nálam. Már lassan egy éve együtt volt a nagybátyámmal, sokszor találkoztunk, voltak közös programjaink, sokat beszélgettünk. Nagyon kedveltem, olyan volt számomra, akár egy jó barátnő. Akkor is kedves volt a hangja, s miután elárultam neki, hogy miért van szükségem a segítségére, szinte azonnal kocsiba pattant…<o:p></o:p> -Tizenöt perc és a házatoknál vagyok – mondta a telefonba, s mikor alig tíz perccel később begördült a házunk elé a kicsi piros autó, én beültem mellé. Neki indultunk a városnak, s valahol a hegyen, az erdő lábánál kötöttünk ki egy eldugott parkolóban. Ő felém, nyújtotta a cigarettás dobozt, én, pedig egyetlen szó nélkül kiszolgáltam magam. Mind a ketten füstöltünk a leengedett ablakok mellett. –Mégis, hogy történhetett?<o:p></o:p> -Fogalmam sincs – vontam meg a vállam.<o:p></o:p> Krisz összevonta szép vonalú szőke szemöldökét. Csak pár árnyalattal volt sötétebb, mint a haja színe. Eredeti szőke volt, kerek, babaarccal, nagy kék szemekkel, rózsaszín ajkakkal. Termetre és alkatra hasonlítottunk. Ugyan olyan magas volt, mint én, kicsivel szélesebb volt a csípője, viszont ami a melleit illette, vele bőkezűbben bánt a természet, mint velem. Ő is Ikrek-jegyű volt, mint én, csupán egy hónap különbség volt közöttünk. No meg az a négy év, az ő javára!<o:p></o:p> -Azért azt az ember érzi, ha kiszakadt az óvszer. Egyáltalán használtatok óvszert? – kérdezte.<o:p></o:p> Csak pislogtam rá.<o:p></o:p> -Persze! Ennyire felelőtlennek azért ne nézz, kérlek – újat slukkoltam. Az már erősebb cigaretta volt, szédült is tőle a fejem. Vagy az inkább a fejembe cikázó gondolatok műve? <o:p></o:p> -Oké, oké. Tehát késik a havid. Mióta?<o:p></o:p> -Körülbelül egy hete.<o:p></o:p> -Akkor már lehet gyorstesztet használni. Holnap, az érettségi vizsga után telefonálj rám, amíg szüleid dolgoznak, megcsináljuk együtt – ajánlotta.<o:p></o:p> -Köszönöm.<o:p></o:p> -De nyugodj meg. Bármitől késhet a menstruáció. Lehet az a stressz miatt is –nyugtatgatott.<o:p></o:p> -Tudom. Nem is gondoltam volna rá, ha Balázs nem ültet bolhát a fülembe. <o:p></o:p> *****<o:p></o:p> A matematika érettségi alatt is nehezen koncentráltam, bár ezúttal Balázs elég messze ült tőlem. Mindig is hadilábon álltam a matematikával, s még az sem segített, hogy három tanát próbálta a fejembe verni a számításokat. A matek-fizika szakos osztályfőnököm, a fizetett külön tanárom, és Gé. Tulajdonképpen megbeszéltük a családommal, teljesen mindegy milyen lesz, csak ne hasaljak el az érettségin belőle. Bármennyit is gyakoroltam, reménykedtem benne, hogy azt az átkozott kettest össze tudom hozni! A szétosztott segédlet valóban nagy segítségnek bizonyult, bár még úgy sem voltam biztos önmagamban! Miután végeztünk, és kiszabadultam az iskola épületéből, nem is találkoztam Balázzsal. Szem elől vesztettük egymást. Én azonnal elővettem a telefonomat, de Krisz csupán a második hívásra jelentkezett be.<o:p></o:p> -Ne haragudj Joyo, de ma nem tudom megcsinálni veled a tesztet. Tegnap nagyon kirúgtunk a hámból a lányokkal, és most rohadt másnapos vagyok. De megcsinálhatjuk holnap is.<o:p></o:p> -Ne, ne. Majd megcsinálom egyedül. Te csak pihenj. <o:p></o:p> -Biztos?<o:p></o:p> -Igen. Persze. Hallom a hangodon, hogy pocsékul vagy. <o:p></o:p> -Ne izgulj Joyo. Minden rendben lesz.<o:p></o:p> -Tudom – mosolyogtam. – De jobb, ha biztosra megyek.<o:p></o:p> Azt hiszem a hangommal ellentétben, nem voltam annyira magabiztos, mint azt hittem. Időközben nem bírtam ki, én elmondtam a szüleimnek. Érdekes módon…meglepően jól fogadták. Anyám csak annyit fűzött hozzá…<o:p></o:p> -Ha esetlegesen gyereked lesz, készülj fel te is, és Balázs is, mert össze házasodtok.<o:p></o:p> Ettől a hírtől összeugrott amúgy is émelygő gyomrom. Eszemben sincs hozzá menni! Nem szeretem! NEM SZERETEM! UTÁLOM! <o:p></o:p> Na jó, ez azért túlzás volt!<o:p></o:p> Ők a Fertő tóra mentek a délutáni jó idő miatt, én, pedig a közeli drogériába, hogy vegyek egy villám terhességi tesztet. Gyomrom még mindig görcsben volt, és kicsit bele is pirultam, mikor a sorok közötti bizonytalanul kóválygásom láttán oda lépett hozzám a biztonsági őr, és megkérdezte, mit keresek. Lehet, azt hitte lopni, készülök. <o:p></o:p> -Balra a második sor vége – mutatott a cél felé.<o:p></o:p> Elindultam. A térdeim gyengék voltak. Fura. A sor legelején az óvszerek sorakoztak minden mennyiségben, színben, ízben, formában, őket követték tamponok és a szárnyas betétek. Mire a sor végére értem, és lepillantottam, ott voltak. A pulzus számom megugrott! Mintha ez egy jól felépített pszichológiai ráhatás volna…<o:p></o:p> „Ha nem használod ezt (óvszer), és kimarad ez (szárnyas betét), akkor bizony cumi, mert, jöhet EZ! (villámteszt)” <o:p></o:p> Kiválasztottam egy viszonylag olcsó darabot, körülbelül nyolcszáz forint volt, és azt írta a hátulján lévő tájékoztató, hogy a nap bármely szakában el lehet végezni. A pénztárnál újra elpirultam, bár a pénztárosnő eléggé közömbösen lökte át a leolvasón a hosszúkás dobozt, ami a legrosszabb esetben lányok életét dönti romokba! Némi együttérzést kérnék hölgyem! Haza siettem a kis drogériás táskát eldugva, hogy még véletlenül se láthassa meg senki! Otthon az utasításnak megfelelően elvégeztem a tesztet. De még tíz perc elteltével sem jelent meg rajta semmi.<o:p></o:p> -Nincs kontroll csík sem? – kérdezte Krisz, mikor telefonos segítséget kértem.<o:p></o:p> -Nem, nincsen – válaszoltam mereven a tesztet bámulva.<o:p></o:p> -Lehet, hogy hibás. Vegyél még egyet – javasolta anyám is, mikor őt is felhívtam. <o:p></o:p> Úgy is cselekedtem. Kicsit furcsán is néztek rám, mikor ismét megjelentem a drogéria pénztáránál, egy máik gyors tesztel. Otthon leültem a konyhára, felbontottam és elolvastam a tájékoztatót. Ám már az első pontnál elakadtam…<o:p></o:p> „A reggeli első vizeletet felfogva…”<o:p></o:p> Bakker! Várhatok reggelig! <o:p></o:p>rich