1.0Csak azért is túlélem! - az életemhttps://lelekbarangolas.cafeblog.huJoyohttps://lelekbarangolas.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/<link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CFELHAS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Lehet, hogy tévedtem?<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CFELHAS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> XXXVI<o:p></o:p> Két nap telt el összesen az óta, hogy valami oknál fogva Gé ágyán találtam magam ruhátlanul, miközben ő fölöttem támaszkodott, és próbált arra csábítani, hogy szeretkezzem vele. Majdnem sikerült neki! Két napig gondolkodtam. Mi volna a helyes döntés? Cogito ergo sum! Gondolkodom, tehát vagyok! Vagy inkább amare ergo sum? Szeretkezem, tehát vagyok? Hülye gondolatok követtek hülye gondolatokat, miközben Gé SMS-ekkel bombázott, hogy nem szeretne siettetni, tud várni, de az sem zavarja, ha nem akarok vele lefeküdni. Én, pedig szépen, mint Pavlov kutyája, visszaírogattam neki a nyugtató üzeneteket, hogy abszolút nem vagyok megbántva, nem ijedtem meg, és igenis le akarok vele feküdni! ( Uh! Ezt így visszaolvasva…tulajdonképpen behódoltam, és én győzködtem, hogy nekünk szexelnünk kell. Elérte, hogy én kezdeményezzek! Oh, basszus! Józanész? Nőiesség? Büszkeség? Tartás? Agyő! Orevoár! Adios! Viszlát!) <o:p></o:p> Minden esetre a második napon már vad flörtölésbe és pettingbe kezdtünk az éteren keresztül. Még akkor is azon járt az agyam, hogy mit válaszolhatott, mikor a dédszüleim emlékmiséjén ültem a Szili templomban, s udvariasságból nem halásztam elő a telefonomat, pedig éreztem, hogy rezgett. Szégyelltem magam, még sem tudtam a megemlékező szavakra odafigyelni. Olyan gondolatok pörögtek a fejemben, hogy akkor, ott a kemény fapadon ülve, majd imára kulcsolt kézzel térdelve, arra gondoltam, mindezért biztosan a pokolra fogok jutni! Látod-látod Gé, egy veled töltött éjszakáért elkárhozom! <o:p></o:p> Üzenet küldője: Gé<o:p></o:p> „Akár ma este is találkozhatnánk” <o:p></o:p> Üzenet küldője: Joyo<o:p></o:p> „Ma este nem biztos, hogy menne. Kerti partit tartunk egy osztálytársunknál. Még egy utolsót bulizunk a sikeres érettségi miatt!”<o:p></o:p> Üzenet küldője: Gé<o:p></o:p> „De, ha esetleg megunnád, és szívesen látlak.”<o:p></o:p> Abban biztos voltam!<o:p></o:p> Üzenet küldője: Joyo<o:p></o:p> „Majd meglátjuk hogyan alakul a buli. Lehet, hogy elmegyek.”<o:p></o:p> Üzenet küldője: Gé<o:p></o:p> „Én személy szerint nagyon örülnék neki. Jó volna befejezni, amit elkezdtünk”<o:p></o:p> A szívem hevesebben kezdett el dübörögni a mellkasomban. Éreztem, hogy az adrenalin tébolyultan száguldozik az ereimben. <o:p></o:p> A mise és a keresztszüleimnél való étkezés után elindultunk haza. A kerti partira hét körül értem oda. A volt osztályom nagy része már jelen volt. Szólt a zene, kártyáztak, dárthoztak, alkoholizáltak. Csatlakoztam barátnőimhez egy vodka-naranccsal a kezemben. <o:p></o:p> Szomorú, de nem voltam ráhangolódva a bulira, még akkor sem, ha nagyon szerettem azokat az embereket, akik körül vettek. Nono éppen Tamival beszélgetett, a kollégiumos lányok alkohol mámorban fürödve kergették egymást, a fiúk férfias játékokat játszottak….a kártyázás mellett kisbaltával dobtak célba…<o:p></o:p> Én csak ültem ott a kerti műanyag széken, iszogattam az italomat, és külső szemlélőként néztem a többiek tevékenykedését. Közbe-közbe SMS-t írtam. <o:p></o:p> <o:p></o:p>rich