VI;
A találkozás sokáig nem váratott magára. Egy csütörtöki napra esett, erre tisztán
-Szia! Megjöttem! – felszaladtam a lépcsőn, az irodában ledobtam a hátizsákomat. Apámmal szemben, a fenti pult másik oldalán Jenő, és egy öltönyös, magas, barna hajú, bár erősen kopaszodó férfi állt, kezében egy dobozos sörrel. Amint megjelentem az ajtóban, felém fordult. Arca ovális volt, álla hegyes és kicsit előre görbülő. Arccsontjai kicsit kiálltak. Orra hosszú volt, a nyeregcsontnál kicsit görbe. (Később tudtam meg, hogy tacskó korában egy pogó alkalmával orrba verték, eltörött, de orvoshoz nem ment vele). Szemöldökei szépen íveltek voltak, szemei tágak és kicsit közel ültek egymáshoz. Az írisze, pedig közepes zöld volt, néhány barnás pöttyel.
Jenőt két puszival üdvözöltem, ő, pedig vidáman vigyorgott, hol az öltönyös férfit, hol engem nézve.
-Úgy látom megérkezett a menyasszonyod – mondta az idegennek címezve.
Apám is oda fordult.
-Bemutatom a lányomat. Róla meséltünk a Benny-ben – mondta atyám.
A komolyság még mindig nem szűnt meg az arcán, de odalépett, a sörös dobozt áttette a bal kezébe, majd kezet nyújtott. Mosolynak nyoma sem volt.
-Szia. Sokat hallottam már rólad. Gé vagyok.
-Joyo – fogadtam az üdvözletet. – Szia. Én is hallottam már felőled.
A kézrázása határozott volt. Nem is vártam mást. Ugyan úgy viszonoztam.
Szóval ő kérte meg a kezemet, még ha csak a játék kedvéért is. Egyelőre nem tudtam hová tenni. Idegen volt, zárkózott, hűvös. Mintha falnak ütköztem volna.
Jenő érdeklődve nézte a kettősünket. Kíváncsi volt, hogy hová fejlődnek a dolgok. (Mára már tudom, hogy minden idegszálával, minden erejével azon volt, hogy bennünket összehozzon. Nagyon kedvelte Gé-t, és úgy érezte, hogy velem boldog volna. Másfél éve nem volt barátnője, én betöltöttem a tizennyolcat, ergo legális voltam a számára. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy vajon a siker érdekében Jenő miket mondott rólam Gé-nek.)
******
Az idő telt, és pár hétig nem láttam őt. Aztán augusztus végén, mielőtt megkezdődött volna az utolsó évem a középiskolában, Jenő és családja kerti partit rendeztek Jenő szüleinek hátsó kertjében. Mikor megérkeztünk, a gulyás már rotyogott, a ping-pong asztalt felállították, éppen Gergő és Dávid játszott rajta. Éva megterített a nagy műanyagasztalon, az asztal melletti füves részen, pedig maga Gé ült. Piros pólóban, mely Lenin apánkat ábrázolta. Tulajdonképpen a szovjet vezér arcszőrzetét leszámítva nagyon is hasonlítottak egymásra. Valamint fekete rövidnadrágot és fekete sportcipőt viselt. Éppen akkor ugrott fel egy szürke-fekete szőrös valami a lábáról a vállára, mikor odaértünk.
-Szia Gé. Az meg mi? – kérdeztem rögtön.
Ő lehalászta a válláról a hosszú, stólaszerűséget. Egy vadászgörény hunyorgott rám a verőfényes napsütésben.
-Ő Pátra.
Leültem mellé a fűbe, és érdeklődve néztük egymást. Mármint Pátra és én. Sosem láttam még olyan közelről vadászgörényt. Kicsit tartottam tőle, az a hír járta, hogy harapósak. De ez a példány oda ügetett hozzám kurta lábain, megszaglászott és felugrott a combomra, hogy közelebbről is megnézzen magának.
Aznap farmer sortot és sárga, nagy kockákkal díszített cowboy inget viseltem. Alatta egy rózsaszín bikini felsőt. Gondoltam, ha már túl nagy lesz a meleg, az ingtől megszabadulok.
Pátra beleakasztotta apró karmait a lenvászon ingbe és elindult fölfelé rajtam. Én csak nevetni tudtam. Mikor Pátra már a vállamon volt, Gé megszólalt.
-Kedvel téged. Helyes. Jobb, ha a lányom szeret téged, ha te leszel a pótmamája.
Rá néztem. A kezdeti hűvösség elpárolgott. Talán az öltöny hiánya váltotta ki, nem tudtam pontosan. Vagy az, hogy immáron másodszorra találkozunk, már nem kell felmérnie. Minden esetre rám mosolygott. Nem tartottam a legvonzóbb férfinak a világon, nem is volt az, de a mosolya és a modora megnyerő volt. Meg tudott nevettetni.
A fűben ülve beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy az év decemberében tölti be a huszonnyolcat, a Bak jegyében született, albérletben élt két éve, és Jenő munka társa volt már két biztosítási cégnél is. Ráébredtem, hogy kellemes beszélgető partner, valamint, csak, azért mert lány voltam és elvileg a jegyese, nem hagyott nyerni a ping-pongban. Egyre inkább beleéltük magunkat a szerepünkbe. Ő a vőlegény, én a menyasszony. Ahányszor flörtölt velem a maga módján játék közben (-Ha még egyszer lecsapod, elrontod az éjszakádat!), apám arca lángolt a zavartól. Még sosem volt tanúja annak, ha velem flörtölt valaki, én, pedig vettem a lapot.
Talán itt kezdődött el minden. Ebben a buta kis játékban. Azzal, hogy egy párnak emlegettük magunkat, bevonzottuk az életünkbe a lehetőséget, hogy valóban összejöjjünk. (Tudtam, hogy még vagy fél évig nem vonzódott hozzám, csupán játszottunk, ő valójában az egyik barátja lányának tartott, aki azért szép és vonzó, de nem kezdeni ki vele. Ez 2005 áprilisában gyökeresen megváltozott, de ne siessünk ennyire előre a történetben. Addig még nagyon sok érdekes dolog történt velem.)