A karma visszavágott?

2010 március 29. | Szerző: Joyo |

X;

A másnapi beszámoló nem úgy sikeredett, ahogy én azt huszonnégy órával azelőtt elképzeltem. Emlékszem, vasárnap reggel volt, mikor édesanyám benyitott hozzám egy bögre teával. Nyílván sejtette, hogy bujkálhat bennem valami megfázásféleség, ha egyszer báli ruhában és magas sarkú cipőben flangáltam a januári éjszakában. Igaza volt. Tündi és Robi a saját házuknál rakott ki, én, pedig nem váltottam csizmát az ifjúsági házban, így körömcipőben kerültem meg a játszóteret a jégen egyensúlyozva, akár egy jégtáncos. Elég mókásan festhettem, ahogyan kapaszkodtam a játszótér korlátjában, a cipőm sarkait, pedig belevájtam a jégbe, mint hegymászó csákányát a jégfalba, hogy biztonságosan tudjon haladni! Az amúgy öt perces séta, így növekedett tizenötre, amit különböző piruettek, spárgák és a magyar nyelvű trágár szókincsem kimerítése tett még színesebbé. Rájöttem, hogy nagyon kreatív szókombinációkat tudok létrehozni, miközben a lábam alól kicsúszik a talaj, és csupán egy faág választ el attól, hogy seggen közelítsem meg a panelházat, amiben élek!

Anya leült az ágyam peremére. Ez kicsit körülményes volt, ugyanis az ágyam csupán tíz centire volt a talajszinttől. A 140×200-as kihúzható ágyat még tizenöt évesen vettük szüleimmel. A felét én magam fizettem ki, a bolhapiacon megkeresett pénzemből. Kimondottan ágyra gyűjtöttem, mert elegem volt a keskeny kis rekamémból. Már akkor is sejthettem, hogy létezik a Vonzás Törvénye, miszerint, amire gondolsz, és nagyon erősen hiszel benne, hogy megérdemled és a tiéd lesz, akkor bevonzod az életedbe. Ergo, ha akkora ágyam van, amiben ketten és kényelmesen elférünk (ekkor még azt hittem!), akkor tettem a leendő, vágyott párkapcsolat felé egy lépést!

-Jó reggelt Joyo – mosolygott rám anyám.

-Jó reggelt.

Ülésbe küzdöttem magam. A szemeim még kicsit égtek az előző este lemosott smink maradékától és a cigaretta füsttől. A hangom rekedt volt. (A kezdődő megfázás egyik biztos jele.) Átvettem a teát és belekortyoltam. Anya kíváncsian nézett rám, közben mosolygott.

-Nos, milyen volt a bál? Összejöttél Néróval?

Mélyet sóhajtottam, ahogy újra elképzeltem azt az ominózus jelenetet a büfében. A meglepetést, a megbotránkozást, és a keserű csalódást. Töviről-hegyire mindent elmeséltem neki, szép, kerek arcáról, pedig fokozatosan elpárolgott a jókedv. Végül csupán ennyivel kommentálta a mesémet…

-Ez egy bunkó paraszt!

-Utána kisétált. Fogalmam sincs, hogy megtalálta-e Erikát, vagy sem. Az sem érdekel, hogy sikerült-e gerincre vágnia. Eltűnt a szemeim elől a lila köd – hátrasimítottam a báli frizurától gubancos hajamat és megcsóváltam a fejem. – Hihetetlen, hogy egy srác képes ilyeneket mondani.

-Pedig azt hittem, hogy összejöttetek.

-Miből gondoltad?

-Néha benéztem a szobádba, hogy ellenőrizzem a mécseseket. Éjfél körül, mikor benyitottam, az egyik alumínium csészében akkora lángcsóva kavargott, hogy megijedtem tőle. Ilyet még soha nem láttam. Odahívtam apádat is. Se viasz, se kanóc nem volt már a pekedliben, a láng mégis kavargott és kavargott, olykor kettévált, s úgy örvénylettek, mintha kergetnék egymást. Akkor két dologra gondoltam. Ad1; Vagy táncoltok, Ad2; vagy pedig szeretkeztek. Ezek szerint egyiket sem.

-Nem. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett – ingattam a fejem.

Ekkor anyám felkapta a fejét, kék szemei csillogni kezdtek. Azt hiszem abban a pillanatban megvilágosodott. (Évekkel később, akár hányszor hasonló bölcsességet kapott, mindig hasonlóképpen viselkedett!)

-Mit kértél, mielőtt elindultál a bálba?

-Azt, hogy valamilyen irányba indítsanak el bennünket Néróval, mert nem bírom ezt a tétlenséget – feleltem a teát kortyolgatva.

-Valószínűleg az Őrangyalaid meg szerettek volna védeni Nérótól. Talán az az örvénylés a mécsesben az energia volt, amit felhasználtak. Csatáztak az érzelmeiddel, vagy talán egymással, vagy egyszerűen csak így jelent meg előttem a tevékenységük, minden esetre semmi sem véletlen. Ezt már megtanultam, és az életemet figyelve egyre biztosabbá válik, hogy ránk nézve, minden úgy van jól, ahogy megtörténik. Minden annak érdekében történik, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Ha önfejűségből le akarnánk térni az általunk kiválasztott helyes útról, akkor valami eszméletlen erejű pofonnal, vagy valami hihetetlen, oda nem illő eseménnyel visszaterelnek. Azt hiszem itt is ez történt. Nincs közös utatok Néróval. Csak súroltátok egymásét. Ha lenne, már az elején összeboronáltak volna benneteket. Csak gondolj bele, Joyo. El tudod magad mellett képzelni azt az embert? Lenne közös témátok? Közös programok?

Megcsóváltam a fejem. Igaza volt anyámnak. Semmi közös nem volt bennünk. Beszélgetni sem tudtunk. Igaz, sosem próbáltuk. Ami a közös programokat illette, egyetlen helyzetben tudtam magunkat elképzelni. Mégpedig eléggé intim helyzetben, ahogy vadul felfedezzük egymás testét. Semmiféle kapcsolatot nem tudtunk volna létrehozni.

********

Délután úgy éreztem, még mindig hatalmas káosz uralkodik bennem. Takarítani kezdtem, hogy az által magamban is rendet teremtsek. Elgondolkodtam, vajon mi tetszett meg abban a férfiban. Magas volt, széles vállú, férfias megjelenésű. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni, ha besétált valahová. Sötét hajával és szemével, olajbarna bőrével olyan benyomást keltett, akár egy igazi rosszfiú, pedig egyáltalán nem volt az. Ez is csupán egy szerep volt, amit magára aggatott, miután az edzőteremben megalkotta a női szemeket gyönyörködtető látványos izomzatát.

-De mégis! – motyogtam, miközben portalanítottam a könyvespolcot.- Olyan voltam, akár egy zombi!

Szembenéztem magammal a tévé üvegében. Kicsit oldalra billentettem a fejem. Talán megbabonázott? Egy férfi képes megbabonázni egy nőt? Mégpedig olyan módon, hogy képtelen másra figyelni, ha jelen van? És ha nincsenek is egy légtérben, akkor is valami mindig eszébe juttatja a férfit? Olyan voltam, akár egy robot. Csak voltam. Üres test, aki elvégzi a napi rutint, azt, amire megkérik, de teljes szívével és lelkével nincs jelen.

A sarkamra ültem és nagyon fújtam.

-Téged megbabonáztak öreglány!

Talán visszaütött a három évvel korábbi varázslatom, amit még naiv, ostoba fejjel kipróbáltam, mikor reménytelenül szerelmes voltam Balázsba? Akkoriban vásároltam meg a boszorkány praktikákat, tartalmazó könyvemet. Egy hónapig spóroltam rá és gyűjtögettem. Olvastam benne a szerelmi kötésekről, de nem vettem komolyan a hármas törvényt, miszerint, ha ki adsz egyet, visszakapsz hármat! Akár jót, akár rosszat! Bármi áron, de azt akartam, hogy tartozzunk össze Szőke Herceggel! Bolond voltam, tudom. A varázslatot Valentin-napon végeztem el. Úgy éreztem, azon a napon rengeteg szerelmi energia szabadul fel, ráadásul pontosan arra a napra esett telihold. Ki szerettem volna használni azt az adományt. Egy órával korábban kimásztam az ágyból, mint szoktam, s elvégeztem a szertartást. Fohászkodtam, hogy Balázs figyeljen fel rám, válasszon engem. De hetekkel, hónapokkal később sem történt semmiféle változás. Feladtam a reményt, hogy álmaim lovagja, valaha is többnek fog látni, mint iskolatársnak. Később rájöttem, hogy a varázslatok is olyanok, mint, amikor az Univerzumtól rendelsz, kívánsz valamit, hogy megadassék. Mindig akkor érkezik meg, amikor készen állsz a fogadására! De nem számoltam a hármas-törvénnyel! Három évre megátkoztam önmagamat. Nem volt normális kapcsolatom, elfordultak tőlem, piszkáltak, kicikiztek, mintha esélytelen lettem volna arra, hogy normális párkapcsolatot létesítsek egy férfival. Megátkoztam önmagam! És később megtapasztaltam mi is a karma. Engem igéztek meg. Szinte bábként mozgattak. Senkire és semmire nem hallgattam. Csak epekedtem, martam magam, és voltam, mint vízen a buborék. Ha Néró megjelent a közelemben, mintha nem is önmagam lettem volna. Ép eszem maradéka is fejét vesztve elmenekült! Hála az égnek magamhoz tértem. Az Őrangyalaim megvédtek és levették rólam a rózsaszín napszemüveget. A mai napig hálás vagyok annak az éjszakának és az angyalaimnak. Félelmetes jelenség lehettem abban az agyhalott állapotban. De az után az éjszaka után új életet kezdhettem. Egy Néró-mentes, sötétségmentes életet.

Mindez megtanított arra, hogy a szeánszokon kívül, az olyan szertartásokat is kerüljem el messzire, amelynek a célja a másik személy befolyásolása volna! Mert magamra nézve is nagyon veszélyes! És mindenkinek ezt tanácsolom, aki hasonló dolgokat szeretne kipróbálni.