Baráti bátorítás…avagy, vedd már észre, hogy mindig bakot lősz!

2010 május 11. | Szerző: Joyo |

-Szóval szombaton biliárdozol vele – nézett
rám Nono, miközben a városban sétáltunk. A kedvenc belvárosi teázónkba
igyekeztünk. A hideg február végi szél az arcunkba csapott. Alig vártuk, hogy
végre beérjünk a kellemes melegbe, és teát rendeljünk.

-Igen.

-Izgatottnak tűnsz – jegyezte meg.

-Az vagyok. De nem tudom pontosan, hogy
miért.

Közben végre átléptük a teázó küszöbét. A
barátságos meleg azonnal körbeölelt bennünket, majd kabátunkat letéve, helyet
foglaltunk a szokásos asztalunknál.

-Tetszik neked? – szegezte nekem Nono
egyszerre a kérdést. Még a pincért sem várta meg. Zavarba is jöttem.

-Lehet.

-Mi az, hogy lehet?

Vállat vontam, s igyekeztem belemerülni a
tea-lapba. Nono összeráncolta a szemöldökeit.

-Joyo. Kérdeztem valamit.

-Te milyen teát iszol? – kérdeztem.

-Csokis cseresznyét. De ne tereld el a témát.
Tetszik neked ez a Gé?

Mélyet sóhajtottam.

-Azt hiszem igen. De nem értem, hogy miért.
Hiszen semmi vonzó nincsen benne. Erősen kopaszodik, vékony, ahogy te mondanád
– nyúlgerinc -, ráadásul jóval idősebb is, mint én.

Nono megcsóválta a fejét. Időközben felvették
a rendelést, majd ki is hozták, én pedig még mindig tépelődtem.    

-Én ugyan nem ismerem őt, még csak nem is
láttam, de az biztos, hogy jobban örülnék, ha inkább körülötte legyeskednél,
mint Balázs körül – mondta a teát kevergetve. – Biztosan jobb parti, mint az a
szőke köcsög.

-Nono – néztem rá. – Kérlek, ne szapuld
Balázst.

-Miért ne? Minden jogom megvan hozzá. Láttam,
ahogy évekig szenvedsz miatta. És nem tehettem semmit. Legalább ezt engedd meg
nekem.

-Inkább azt mond meg, hogy mihez kezdjek
ezzel a Gé-üggyel – tettem le a poharat.

-Nem tudom. Mihez szeretnél? Hagyod, hogy
udvaroljon?

-Régóta nem randiztam már. Isti óta nem volt
úgymond „normális” randim.

-Mit értesz „normális” alatt? – kérdezte
barátnőm, miközben belekortyolt a teájába, majd elismerően csettintett a
nyelvével. Elégedett volt a választásával. Nos, igen. Ő mindig jól tudott
választani. Az élet bármely területén. Nagyon ritka volt az-az eset, amikor
megbánt valamit. Talán mindez azért volt, mert sokkal megfontoltabb volt, mint
én. Vagy szimplán nem beszélt róla, hogy bánna bármit is. Irigyeltem emiatt. Én
rendszerint fejjel rohantam a falnak. (Talán
még a mai mapig is!)  

-Azt, amikor elmegyünk valahova, jól érezzük
magunkat, ismerkedünk, flörtölünk, és, ha minden jól alakul, akkor a találkozó
csókkal zárul a kapualjban.

-Igen, mondjuk ez valóban randinak hangzik –
bólintott Nono. – Azt hiszem ilyenem, még nem is volt. De mindegy, hagyjuk.
Nézd Joyo. Elmész szombat este Gé-vel biliárdozni. Jól érzed magad a
társaságában. Lehet, hogy még flörtölni is tudsz. Ki tudja, az is előfordulhat,
hogy a végén megcsókol, bár ahogyan elmesélted, igazából nem úgy vetted észre,
hogy nőként kezelne. Inkább csak az egyik barátja lányaként – hevesen
bólogattam. Nyílván az arcomra volt írva, hogy „Ez az! Ezért nem értem a helyzetet! Ezért rágom magam napok óta!
Miért?” – De mégis a te társaságodat választotta szombat estére. A szombat
este pedig randi-napnak számít. Tulajdonképpen így még mindig jobban jársz,
mintha reménytelenül ácsingóznál valaki után. Jobb, mint Angyal, aki szerintem
nagyon nem illett hozzád. Nem bízom benne, hogy valóban nincs a családfájában
egy-két vonó. Itt volt Néró, aki egy beképzelt tahónak bizonyult. Aztán ne is
beszéljünk Balázsról, úgy is tudod, hogy mi a véleményem róla. Később
felbukkant Isti. Őt jó fejnek tartottam, reméltem, hogy illeni fog hozzád, mert
rendesnek tűnt. Később kiderült, hogy rohadtul nem az.

Mélyet sóhajtottam és lehunytam a szemeimet a
felsorolást hallgatva. – Basszus, el vagyok kárhoztatva. Ennyi bukást! És még
csak tizenkilenc leszek!

-Ugyan. Ezzel a múlttal add meg magadnak az
esélyt egy normális kapcsolatra, egy olyan pasival, aki abszolút nem a
zsánered. Lehet, hogy éppen ezért működne.

Megkevergettem a teámat. – Lehet, hogy igazad
lesz. Azt hiszem, hagyom magam, hogy sodorjon az ár holnap este. Majd kiderül
miként alakul.

-Helyes. Majd kérem a beszámolót – mosolygott
biztatóan Nono, és újra a szájához emelte az üveg poharat.