Bolha a fülben

2010 június 23. | Szerző: Joyo |

XXXI

Az ember lánya
képes megjárni a legmélyebb poklokat is, ha bizonytalanságról van szó. Főként
akkor, ha a saját életének az alakulása forog kockán. El lehet képzelni mekkora
stresszben, lehet, mikor egy leendő életről kell dönteni. Ami még ne is biztos!
És mi van, ha igen? Mi van, ha babám
lesz? Mi van, ha nem akarom elvetetni? Mi van, ha igen? Mi van, ha Balázs
lelép? Ez marhaság! Eddig sem volt mellettem! És mi van, ha úgy döntök, hogy
elvetetem? Mennyire fájna? Mind lelkileg, mind fizikailag. Hogyan érezném magam
utána? Utálnám magam? Vagy érettebb fejjel már elismerném, hogy jó döntés volt?
És a családom?

Ennél a pontnál
ültem fel az ágyon éjjel kettőkor, nyitottam ki az ablakot, telepedtem fel a
közvetlenül előtte lévő íróasztalomra, és gyújtottam rá egy light cigarettára. Mélyet
szippantottam az állítólagosan „kevésbé” ártalmas füstből, s lassan kieregettem
a számból. Csak figyeltem, ahogy elszáll az éjszakai sötétségben. Fejemet az
ablakkeretnek döntöttem.

-Mi van, ha? Mi van
ha? Mi van ha? Jaj Istenem, fejezd már be! Még semmi sem biztos! – mondtam
magamnak csendesen.

Újat slukkoltam.
Elmosolyodtam. Sőt, a végén azon kaptam magam, hogy konkrétan kinevetem a saját
elképzeléseimet, gondjaimat. Először ijesztő volt a tény, hogy képes vagyok
ezeken a dolgokon kacarászni, de később, már teljesen kézenfekvőnek tűnt.
Hiszen…miért is volnék én várandós? Miért verne azzal az Isten, hogy hagyja,
éretlen fejjel megszüljek egy olyan gyereket, akinek nem is lesz apja? Rengeteg
olyan lányról tudtam, akik úgy maradtak, s végül az apa előbb vagy utóbb
lelépett. Nagy átlagban előbb. Lehet, hogy én is ezt a sorsot választottam?
Mindig is hittem abban, hogy semmi sem történik véletlenül! Nem is passzolunk
össze Balázzsal! Újra kinevettem magam, majd ismét szívtam a cigarettából.

Na tessék, a
sors megbüntet. Mert lefeküdtem valakivel, akivel nem kellett volna. Nem is
volt jó, csalódtam, pedig sejthettem volna. El is ment a kedvem a dologtól egy
jó darabig! De csak nem tanultam belőle! Elcsábultam újra! Akkor már jobban élveztem, s
úgy tűnt, hogy kialakulhat
közöttünk több is, hiszen olyan figyelmes és kedves volt velem, hogy kezdtem
azt hinni, mélyebbek az érzelmei irányomban, mint azt gondoltam. A homlok
csókok, a hajam simogatása, miközben mellette feküdtem az ágyon és
beszélgettünk. Ahogy figyelt, miközben öltözködtem. És, amikor haza vitt és
adott egy mosolygós, finom búcsúcsókot? Akár egy szerelmes kamasz! És
természetesen újra nem tanultam belőle. Csúcspontok és hullámvölgyek…kiderült, hogy van
barátnője. Már akkor is volt, mikor
legelőször lefeküdtünk, én, pedig
teljesen összeomlottam a hírtől! És, hogy tanultam-e az esetből? Természetesen nem. Hogy
találtad ki? Bár több időőtelt el, mint az előzőő két aktus között, újra
lefeküdtem vele, mert azt hittem segít elfelejteni Gé-t! Hogy lehettem akkora
ökör? Megmondom. Mert naiv voltam, fiatal, és tapasztalatlan. Nos…ezért. És
tessék! Ott voltam kétségek között, mert a Sors meg akart tanítani arra, hogy
tudjak nemet mondani, és legyen bennem tartás! Hogy ne bújjak ágyba olyan
fiúval, vagy férfival (egykutya!), aki párkapcsolatban él! Azok után meg is
fogadtam magamnak, hogy meg sem közelítem őőket! És vajon mit gondolt a
Sors? Meg fogom tanulni a leckét? Azt hiszem jó lecke volt, hiszen abban az
esetben, amiben voltam, nem volt rosszabb, mint másállapotban maradni egy olyan
fiútól, akitől nem akartam. Nem szültem
volna Balázsnak gyereket! Olykor úgy éreztem, hogy egy is sok belőle ezen a világon. Ráadásul,
ahogy visszaemlékszem a reakcióira, az áldott állapot, inkább áldatlan lett
volna! Ki akartam evickélni abból a szituációból. Méghozzá száraz lábbal! És úgy
éreztem szükségem, van egy idősebb, tapasztaltabb személy segítségére!        

Másnap megtaláltam
azt a személyt, akiről akkor úgy éreztem, biztosan tud segíteni. Kivételesen
nem az édesanyámhoz fordultam, hanem fogtam a telefonomat, és kikerestem belőle
Krisz, nagybátyám barátnőjének a telefonszámát. Krisz csupán négy évvel volt idősebb
nálam. Már lassan egy éve együtt volt a nagybátyámmal, sokszor találkoztunk,
voltak közös programjaink, sokat beszélgettünk. Nagyon kedveltem, olyan volt
számomra, akár egy jó barátnő. Akkor is kedves volt a hangja, s miután
elárultam neki, hogy miért van szükségem a segítségére, szinte azonnal kocsiba
pattant…

-Tizenöt perc és a házatoknál vagyok – mondta a telefonba, s
mikor alig tíz perccel később begördült a házunk elé a kicsi piros autó, én
beültem mellé. Neki indultunk a városnak, s valahol a hegyen, az erdő lábánál
kötöttünk ki egy eldugott parkolóban. Ő felém, nyújtotta a cigarettás dobozt, én,
pedig egyetlen szó nélkül kiszolgáltam magam. Mind a ketten füstöltünk a
leengedett ablakok mellett. –Mégis, hogy történhetett?

-Fogalmam sincs –
vontam meg a vállam.

Krisz összevonta
szép vonalú szőke szemöldökét. Csak pár árnyalattal volt sötétebb, mint a haja
színe. Eredeti szőke volt, kerek, babaarccal, nagy kék szemekkel, rózsaszín
ajkakkal. Termetre és alkatra hasonlítottunk. Ugyan olyan magas volt, mint én,
kicsivel szélesebb volt a csípője, viszont ami a melleit illette, vele
bőkezűbben bánt a természet, mint velem. Ő is Ikrek-jegyű volt, mint én, csupán
egy hónap különbség volt közöttünk. No meg az a négy év, az ő javára!

-Azért azt az ember
érzi, ha kiszakadt az óvszer. Egyáltalán használtatok óvszert? – kérdezte.

Csak pislogtam rá.

-Persze! Ennyire felelőtlennek
azért ne nézz, kérlek – újat slukkoltam. Az már erősebb cigaretta volt, szédült
is tőle a fejem. Vagy az inkább a fejembe cikázó gondolatok műve?

-Oké, oké. Tehát
késik a havid. Mióta?

-Körülbelül egy
hete.

-Akkor már lehet
gyorstesztet használni. Holnap, az érettségi vizsga után telefonálj rám, amíg
szüleid dolgoznak, megcsináljuk együtt – ajánlotta.

-Köszönöm.

-De nyugodj meg.
Bármitől késhet a menstruáció. Lehet az a stressz miatt is –nyugtatgatott.

-Tudom. Nem is
gondoltam volna rá, ha Balázs nem ültet bolhát a fülembe.

*****

A matematika
érettségi alatt is nehezen koncentráltam, bár ezúttal Balázs elég messze ült
tőlem. Mindig is hadilábon álltam a matematikával, s még az sem segített, hogy
három tanát próbálta a fejembe verni a számításokat. A matek-fizika szakos
osztályfőnököm, a fizetett külön tanárom, és Gé. Tulajdonképpen megbeszéltük a
családommal, teljesen mindegy milyen lesz, csak ne hasaljak el az érettségin
belőle. Bármennyit is gyakoroltam, reménykedtem benne, hogy azt az átkozott
kettest össze tudom hozni! A szétosztott segédlet valóban nagy segítségnek
bizonyult, bár még úgy sem voltam biztos önmagamban! Miután végeztünk, és
kiszabadultam az iskola épületéből, nem is találkoztam Balázzsal. Szem elől
vesztettük egymást. Én azonnal elővettem a telefonomat, de Krisz csupán a
második hívásra jelentkezett be.

-Ne haragudj Joyo, de ma nem tudom megcsinálni veled
a tesztet. Tegnap nagyon kirúgtunk a hámból a lányokkal, és most rohadt
másnapos vagyok. De megcsinálhatjuk holnap is.

-Ne, ne. Majd
megcsinálom egyedül. Te csak pihenj.

-Biztos?

-Igen. Persze.
Hallom a hangodon, hogy pocsékul vagy.

-Ne izgulj Joyo. Minden rendben lesz.

-Tudom –
mosolyogtam. – De jobb, ha biztosra megyek.

Azt hiszem a
hangommal ellentétben, nem voltam annyira magabiztos, mint azt hittem.
Időközben nem bírtam ki, én elmondtam a szüleimnek. Érdekes módon…meglepően jól
fogadták. Anyám csak annyit fűzött hozzá…

-Ha esetlegesen
gyereked lesz, készülj fel te is, és Balázs is, mert össze házasodtok.

Ettől a hírtől
összeugrott amúgy is émelygő gyomrom. Eszemben sincs hozzá menni! Nem szeretem! NEM SZERETEM! UTÁLOM!

Na jó, ez azért túlzás volt!

Ők a Fertő tóra
mentek a délutáni jó idő miatt, én, pedig a közeli drogériába, hogy vegyek egy
villám terhességi tesztet.  Gyomrom még
mindig görcsben volt, és kicsit bele is pirultam, mikor a sorok közötti
bizonytalanul kóválygásom láttán oda lépett hozzám a biztonsági őr, és
megkérdezte, mit keresek. Lehet, azt hitte lopni, készülök.

-Balra a második
sor vége – mutatott a cél felé.

Elindultam. A
térdeim gyengék voltak. Fura. A sor legelején az óvszerek sorakoztak minden
mennyiségben, színben, ízben, formában, őket követték tamponok és a szárnyas
betétek. Mire a sor végére értem, és lepillantottam, ott voltak. A pulzus
számom megugrott! Mintha ez egy jól felépített pszichológiai ráhatás volna…

„Ha
nem használod ezt (óvszer), és kimarad ez (szárnyas betét), akkor bizony cumi,
mert, jöhet EZ! (villámteszt)”  

Kiválasztottam egy
viszonylag olcsó darabot, körülbelül nyolcszáz forint volt, és azt írta a
hátulján lévő tájékoztató, hogy a nap bármely szakában el lehet végezni. A
pénztárnál újra elpirultam, bár a pénztárosnő eléggé közömbösen lökte át a
leolvasón a hosszúkás dobozt, ami a legrosszabb esetben lányok életét dönti
romokba! Némi együttérzést kérnék
hölgyem!  Haza siettem a kis
drogériás táskát eldugva, hogy még véletlenül se láthassa meg senki! Otthon az
utasításnak megfelelően elvégeztem a tesztet. De még tíz perc elteltével sem
jelent meg rajta semmi.

–Nincs kontroll csík sem? – kérdezte
Krisz, mikor telefonos segítséget kértem.

-Nem, nincsen –
válaszoltam mereven a tesztet bámulva.

–Lehet, hogy hibás. Vegyél még egyet –
javasolta anyám is, mikor őt is felhívtam.

Úgy is cselekedtem.
Kicsit furcsán is néztek rám, mikor ismét megjelentem a drogéria pénztáránál,
egy máik gyors tesztel. Otthon leültem a konyhára, felbontottam és elolvastam a
tájékoztatót. Ám már az első pontnál elakadtam…

„A
reggeli első vizeletet felfogva…”

Bakker! Várhatok reggelig!