XXXII
Fél hétkor arra
ébredtem, hogy valaki rázogat. Tiltakozni akartam az ébredés ellen, és
De nem hagyták. Apám keltett fel. Ott akartak lenni, mikor megkapom a
teszteredményt. Megértettem őket, és hálás is voltam, hogy nem leszek egyedül,
mikor várom az öt perc leteltét.
Anyámmal közösen
követtük az utasításokat, majd mind a hárman leülve a konyha asztalhoz,
várakozó álláspontra helyezkedtünk. Apám meglepően nyugodt volt. Bár
elképzelhető, hogy az csupán a felszín volt. Szerinte, ha százalékokban akarta
kifejezni magát, én olyan 60-70%-ban lettem volna hibás, ha teherbe esem.
Elég hülyén
nézhettem rá, mert hozzá tette.
-Ismered a mondást
Joyo: „Amikor a fasz feláll, az ész
megáll!”
Ezzel csupán
annyit akart közölni, szerintem védve a férfi nemet, hogy mikor szexről van
szó, a férfiak képtelenek felmérni a veszélyforrásokat, mert nem marad elég vér
ahhoz, hogy az agyukat is használják. Régebben olvastam egy könyvet a szexuális
evolúcióról, s ott találtam egy frappáns megfogalmazást erről az esetről,
miszerint… az anyatermészet a homo sapiens hímjeinek adott átlagon felüli
méretű agyat és átlagon felüli méretű hímtagot, de csupán annyi vért, hogy
egyszerre csak az egyiket tudják használni! És ebben teljesen egyet is
értek…megfigyeléseim alapján. Ergó…férfitól szex közben, mikor már közel vannak
a csúcshoz, nem hogy másodfokú egyenletet nem szabad kérdezni, de néha még azt
sem tudják, hogy mi a nevük!
Letelt az a
bizonyos öt perc, s szinte egyszerre léptünk oda a konyhapulthoz. A kis
ablakban megjelent a kontroll csík. A teszt, működő képes. De semmi más nem
volt látható. Csak pislogtam. Csak szépen, lassan engedtem k a levegőt. Észre
sem vettem, hogy visszatartottam.
-Nem vagy terhes –
mondta anyám mosolyogva.- De ajánlom, hogy mostantól jobban vigyázz.
Apám pedig csak
ennyit jegyzett meg, mielőtt elindultak volna dolgozni…
-Nagyon remélem
Joyo, hogy ilyet egy jó darabig nem fogok itthon látni.
Mindenkit
megnyugtattam, hogy nekem ez éppen elég lecke volt. Miután szüleim elhagyták a
lakást, azonnal felhívtam Kriszt. Ő is lelkendezett.
-Egy dolgot
javaslok.
-Mit?
-Mg ne áruld el
annak a srácnak Én a helyedben, szívatnám. Had higgye csak, hogy baj van. Te is
megszenvedted. Ő is had főjön kicsit a saját levében.
-De mégis mit
tegyek? – kérdeztem.
-Nem tudom
pontosan. De semmi képen se áruld el neki, hogy te már tudod – javasolta.
Megfogadtam a
tanácsát. Végül is igaza volt Krisznek. Én is szenvedtem, szenvedjen egy kicsit
még ő is! Bár, annyit megígértem magamnak, hogy csak abban az esetben árulom el
Balázsnak a jó hírt, ha felkeres MSN-en…plusz…ha rákérdez. Nem tette. Én pedig,
egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam neki egy e-mailt:
„Hamarosan beszélnünk kell!”
Elég kétértelműre
sikeredett, de az is volt a célom! A hatás nem maradt el. Hamarosan csörgött a
telefonom. Ő volt a hívó fél…
-Szia, Balázs
vagyok. Mi a helyzet?
-Mivel
kapcsolatban?
-Szerintem tudod
te azt jól.
-Még semmi – a
gyomrom diónyira zsugorodott. Hazudtam, de végig akartam vinni a játékot.
-Rendben, semmi
gond…-mintha magát győzködte volna. – Szombaton gyere át, veszek egy gyors
tesztet. Ha addig nem jön meg, akkor. Megcsináljuk.
-Rendben.
Szombaton hívlak, hogy mi a helyzet – ígértem. Természetesen addigra már felépítettem
egy tervet.
******
Hamar elérkezett a
szombat. Közben leérettségiztem, és lemaradtam a kupadöntő futballmérkőzésről,
ahol városunk csapata vitte el a hatalmas kupát. Apám, Gé és még néhány
ismerősünk ott voltak Székesfehérváron, mikor meccset játszottak a Fradi ellen,
és megverték őket 5:1-re! Csak úgy ujjongtam az angol vizsgám után, mikor apám
felhívott telefonon. Másnap már Balázshoz voltam hivatalos egy terhességi
villám tesztre! Nem éppen baráti vagy romantikus program, de nem is annak
indult! Amikor beléptem a konyhába, meglepődtem. Egy közös ismerősünk, András
ült a tömör tölgyfa asztalnál, és éppen narancslevet iszogatott. Felnézett rám
vastagkeretes szemüvege mögül, és elmosolyodott.
-Szia Joyo.
-Szia Andris.
-Szóval…khöm –
megköszörülte a torkát. – Úgy néz ki a dolog, hogy szexeltetek, és utána
kimaradt a havid.
Talán Balázs is
jobbnak látta, ha egy idősebb, tapasztaltabb barátjához fordul segítségért,
ahogy én is megtettem Krisszel. Nem borultam ki a férfi jelenléte miatt.
-Igen –
bólintottam.
-Akkor nincs más
hátra, mint megcsinálni a tesztet – nézett Balázsra és rám. – Hol van a teszt?
-Mi? – kapta fel a
fejét a mellettem álló homok szőke, hihetetlenül kék szemű bajkeverő. – Ja,
igen, hozom.
Felszaladt az
emeletre. Nagy sietségében lefelé jövet megcsúszott a lépcsőn és nagy zörgés
kíséretében elesett, de a hangokból ítélve azonnal talpra is ugrott.
-Egyben vagy még,
Balázs? – kiáltott fel András.
-Persze, már itt
is vagyok.
András felbontotta
a dobozt, kiszedte az aplikátort, majd az izgatott házigazdára pillantott.
-Kellene valami,
amiben felfogjuk a vizeletet.
Balázs nagyon
zavarban lehetett, mert mindent kétszer kellet neki elmondani. Míg ő keresett
valamit, amibe állításuk szerint pisilhetek, én a felkínált ásványvizet
iszogattam, hogy jöjjön az inger. Igyekeztem mindenhová nézni, csak a fiúkra
nem, mert úgy éreztem, nem bírnám ki nevetés nélkül. Visszaemlékeztem, én
mekkora hajcihőt, csaptam a két teszt elvégzése előtt és alatt. De mindezt a
kapkodást és esetlenkedést, amit Balázson láttam, különös volt külső
szemlélőként nézni. Kicsit el is szégyelltem magam. Nem is gondoltam bele,
benne mi játszódhat le! Vajon utálhatta magát? Vagy inkább szégyellte?
Gondolhatott arra, hogy mégis megtartsuk, ha a teszt pozitív? Mélyet
sóhajtottam. Lehet, hogy meg kellett, volna mondanom neki?
Nem! Azt akartam, hogy ő is ugyan úgy
átélje, ahogy én is tettem. Tessék a teszt eredménye után felsóhajtani! Na! Itt újra ideges lettem.
Talán Balázs cselekedeteinek hatására, ugyanis mindent felborogatott, hogy
alkalmas edényt találjon, még káromkodott is, mikor magára rántotta a fél
fürdőszoba szekrényt, de a gyomrom ismételten dió nagyságúra zsugorodott. És megfogalmazódott
benne a következő fontos kérdés…
Mi van, ha most pozitív lesz az eredmény?
Tulajdonképpen már
tudtam az eredményt. De, talán normálisnak tekinthető, hogy újra befészkelte
magát a fejembe a gondolat. Hiszen Balázs árasztotta magából a „segítség, apa leszek!” pánikot!
-Oké, találtam
valamit – sietett oda, és a kezembe nyomott egy műanyag pekdlit. Ahogy jobban
szemügyre vettem, ráébredtem mibe készültem belepisilni. Egy dezodornak a
kupakjába. Furán néztem rá. És András is, mert azonnal védekezni kezdett. – Jól
van, na, jobbat nem találtam.
-Mindegy, ez is jó
lesz. Gyerünk Joyo, menjél pisilni – intett András, mint rangidős, és
tapasztalt terhességi gyorsteszt szakember. Én bevonultam a földszinti
mellékhelyiségbe, és magamra zártam az ajtót. Egy darabig csak ácsorogtam,
hallgatóztam. Odakint szintén nagy volt a csend. Vészesen nagy!
-Fiúk, ha
hallgatóztok, nem tudok pisilni – szóltam nekik.
-Oké, oké –
hallottam András hangját. – Gyere Balázs, ülj le. Mondom, ülj le. Ülj már le,
az istenért!
-Nem megy –
csikordult meg a szék, nyílván felpattant róla a házigazda. – Pisilsz már?
-Ha siettetsz,
attól csak rosszabb! – kiáltottam ki neki. Nagy nehezen célba vettem a kupakot.
Elég viccesnek tűnt a helyzet, ahogy egy idegen vécé felett guggolok és
próbálok beletalálni egy kis vacakba. Halkan felkuncogtam, reméltem, hogy nem
hallották meg, megölte volna a poént. Mikor sikerült, kicsit bajba kerültem.
Ugyanis fél kézzel nem tudtam felöltözni.
-Fiúk, van egy kis
gondom.
András vette át a
kupakot, az akkor, Balázs számára kincset érő folyadékkal. Csatlakoztam
hozzájuk a konyhaasztalnál. András már nekilátott átcsepegtetni a kellő
mennyiséget a teszterbe. Balázs kikerekedett szemekkel figyelte. Esküszöm, még
csak ne is pislogott!
-Jól van gyerekek,
most várunk. Inkább beszéljük meg. Gondolom te, sem akarod megtartani, ha
esetleg pozitív lesz az eredmény.
-Fogalmam sincs –
mondtam. – Tudom, hogy ezen gondolkodni kellett volna – elpirultam. – Inkább
nézzük meg mi lesz az eredmény. Ráérünk akkor idegeskedni.
András pislogott
kettőt, majd szélesen elmosolyodott.
-Te Balázs, ez a
lány érettebben gondolkodik, mint vártam. Mégis, hogy kerültetek ti ebbe a
helyzetbe?
-Nem tudom –
nyikkant a kérdezett. Szerintem ő is visszatarthatta a lélegzetét, s mereven a
tesztet bámulta.
-Oké, lejárt az
idő – nézett a karórájára András.
Mind a hárman a
teszt fölé hajoltunk. Kontroll csík!
-Gratulálok, nem
lesztek szülők – vigyorgott András. Balázs még mindig a kis műanyag lapot
bámulta. Mintha nem akarta volna elhinni. Valószínűleg ő már elkönyvelte
magában, hogy gyereket nemzett, s a pozitív teszteredménynek megfelelően írta
meg a további forgatókönyvet. Csakhogy az nem úgy alakult, ahogy várta. Mintha
csalódott volna. Ez valószínűleg Andrásnak is feltűnt.
-Ne szuggeráld
Balázs, nem lesz pozitív. Nem leszel apa. Hallod?
-Persze, persze –
bólogatott.
Erre ittunk!
Persze csak narancslevet.
Ha romantikus volnék, azt gondolnám, hogy Balázs
fejében talán megfordult, hogy szeretne velem közös gyereket, s csalódott a
negatív teszt eredményben. Bár az is lehet, hogy csak annyira lefárasztotta a
felpörgetett adrenalin szintje, hogy másra már nem volt képes, csak mereven
bámulni. Ezt az esetet sosem beszéltük meg. Talán jobb is. Túl voltunk rajta.
Ezek után egészen a megismételt matematika vizsgáig nem is találkoztunk.
Ugyanis mi voltunk az, az évfolyam, akiken csattant az érettségi botrány, s
akinek szüksége volt a matematika érettségire valamiért, mint nekem a
továbbtanuláshoz, annak újra meg kellett írnia a tesztsort. Mások elfogadhatták
az év végi jegyüket. Én ne fogadhattam el a jegyemet. Így új apropója volt
Gé-nek arra, hogy újra kettesbe legyen velem. A Balázzsal lefolytatott
legközelebbi párbeszédem, pedig igencsak különös körülmények között zajlott…amolyan
hajnali kettő tájt!