Lángolás

2010 július 1. | Szerző: Joyo |

XXXV

Ha az ember tart valamitől, vagy jóleső
izgalom uralkodik el rajta, az idő csak úgy röpül! Olyan gyorsan elérkezett a
szombat délután, hogy már csak akkor ocsúdtam fel, mikor becsengettem Gé-hez.

Na,
várjunk csak! Hogy is kerültem én ide? És miért is? Ja, igen, hogy Gé
felköszöntsön! Ne álltasd magad! Ébredezik benned a vadászösztön! Nem
hazudtolhatod meg magad öreglány! Valld csak be, legalább magadnak, hogy szexet
akarsz! Bizony, bizony, szexet! Mert tudni akarod, hogy lehet-e jobb az a
bizonyos nemi aktus, kint amit megtapasztaltál!

Igen,
beismerem! Megfordult a fejemben, hogy milyen lehetne Gé-vel. Khöm! Oké, oké,
ki akarom próbálni Gé-vel! Most jobb? Most elégedett vagy! Végre beismertem!
Kimondtam! És kimondom újra…

-Le akarok feküdni Gé-vel!  

-Szia! Mondtál valamit?

Felkaptam a fejem. Gé, már az ajtóban állt,
mikor én felértem a harmadik emeletre, oda, ahol lakott.

-Nem.

-Pedig mintha hallottam volna valamit.

-Csak magamban motyogok – feleltem, mikor
odaértem.

Egy szál fekete rövidnadrágot viselt.
Reméltem, hogy csupán a kint tomboló meleg miatt, nem pedig a ráhatás kedvéért.
Kaptam tőle két puszit, majd beljebb invitált. Valahogy más érzés volt egyedül
érkezni hozzá. A szívem vadul dübörgött. Begazoltam!  Ismét!

Pedig felesleges volt. Esze ágában sem volt,
hogy letámadjon. Egyszerűen hellyel kínált a francia ágyon, míg ő italt hozott
és kukoricát. A kézi számítógép már üzemkészen hevert az ágy közepén, képernyőjét
az „Állítsátok meg Terézanyut!”
menüével! Ahogy elhelyezkedtünk egymás mellett, elindította a filmet. Be kell
ismernem, és isten bocsásson meg nekem, és főleg az, akinek tetszett, de be
kell vallanom, hogy a könyv sokkal, de sokkal jobb volt! Ezt ecseteltem Gé-nek
is, miközben elpakolta a gépet.

-Szerintem nem volt olyan rossz, bár az akció
filmeket jobban szeretem. Várj itt egy kicsit, mindjárt jövök.

Én csak pislogtam utána, míg visszajött a
konyhából. Rejtegetett valamit a háta mögött.

-Most így, utólagosan szeretnélek
felköszönteni a születésnapod alkalmából – ezzel a háta mögül előhúzott egy
nagy csokor virágot. Csupa-csupa frézia! A kedvenc virágom! Te jó ég! Akkor már
biztos voltam benne, hogy Gé akar tőlem valamit!

A frézia illata elkeveredett parfümének
jellegzetes aromájával, s egészen az agyamig hatolt. Ott rátelepedett, akár
valami nyúlós, ragadós máz, s teljesen elszigetelt a józan eszemtől. A szívem
hevesen lüktetett a mellkasomban, a gyomrom ugrált. Ideges voltam. Nem féltem,
nem izgultam, egyszerűen ideges voltam. Attól féltem, hogy ez az aktus sem lesz
jobb, mint az első három! És akkor mi lesz? Tulajdonképpen mit veszíthetek? A
szüzességem? A büszkeségem? Nos…az elsőn túl vagyok, az utóbbin…hát…végül is
kitartóan udvarolt ahhoz, hogy azt mondhassuk, ő csábított el, nem pedig én
erőltettem magam őrá.   

-Tetszik? – kérdezte mosolyogva. Ez kisfiús
mosoly volt, nem az a magabiztos, búgóhangú férfi, aki megcsókolt hetekkel
azelőtt a kapu alatt!

-Igen. Köszönöm. Ez a kedvenc virágom.

-Tudom.

-Honnan?

-H hiszed, ha nem, de én is szoktam figyelni,
mikor beszélgetünk. Valamikor említetted. És….-itt a rövidnadrág zsebébe nyúlt,
és előhúzott belőle egy bordó kis dobozt. Ékszeres doboznak tűnt! – Még ez is
jár a csokor mellé.

A gyomrom még jobban összeugrott, már, ha ez
fizikailag lehetséges!

-Mi ez?

-Ígértem neked egy másik ékszert.

Mikor kinyitottam a dobozka fedelét, egy
gyönyörű, kacskaringós ezüst gyűrű kacsintott vissza rám a mélyéről, közepén
egy apró kis cirkóniummal.

Azonnal felébredt bennem az önérzetem!

-Nem Gé, ezt nem fogadhatom el. A vásári bóvli
játékból még elment. Hiszen csak játszunk. De nem fogadhatok el tőled igazi
ékszert.

Ő csak mosolygott, amolyan mindent tudóan.

-Kis buta. Csak nem gondolod, hogy drága
ékszert veszek neked?

De igen, gondoltam, hiszen az ezüst gyűrű sem
lehetett valami olcsó, hiába ezüst, akkor is nemes fém. Bár nem a legnemesebb.

-De igen – mondtam végül. – Sok időbe
telhetett kiválasztani.

-Ella segített benne – mondta, miközben
ellentmondást nem tűrően felhúzta az ujjamra.

Basszus!
És hogyan sikerült eltalálnia a méretemet? A gyűrű pontosan ráillett a bal kezem gyűrűsujjára! Felnéztem a
csillogó sötétzöld szemekbe.

-Isten éltessen – mondta, majd arcomat két
keze közé fogta, és odahúzva magához, megcsókolt. A csók, ami ismét óvatos
tapogatózásnak indult, hogy mennyit szabad…meddig lehet elmenni, egyre jobban
megtelt szenvedéllyel, mikor nagy okára sem löktem el magamtól.

Nemsokára az ágyon feküdtünk. Én a hátamon, ő
az oldalán, s hol felkönyökölve engem nézett, miközben vékony ajkait mosolyra
húzta, máskor pedig újból rám hajolt, hogy megcsókoljon. A keze bejárta a
testemet, a bőre felforrósodott, ahogy az enyém is. Ismét lángra lobbantotta a
testemet, s minden sejtem kielégülés után sikoltozott. Önkéntelenül is
nekifeszítettem testemet az övének, hogy minél nagyobb felületen hozzá érjek.
Mikor elengedett és eltávolodott tőlem, egy pillanatra megijedtem. Talán valami rosszat csináltam? Valami nem
volt jó? Ám ő csupán a reluxát forgatta el, hogy félhomályos legyen a szoba
megvilágítása. Odatérdelt hozzám, s elkezdte kibontani a nadrágomat. Remegni
kezdtek a tagjaim! Meg fog történni! Meg fog történni! Te jó ég, meg fog
történni!

Közben Gé lehámozta rólam a farmert, majd a
csuklómnál fogva ülésbe húzott, majd levette rólam a felsőmet is. Egyre inkább
zavarba jöttem. Ki hitte volna, hogy szégyenlős leszek! Én biztosan nem! Sosem
voltam! Akkor, ott, mire meztelenre vetkőztetett, hogy megnézhessen magának
úgy, ahogy Isten megteremtett, éreztem, hogy lángol az arcom, s önkéntelenül is
elfedtem kezeimmel apró melleimet.

Búgó, lágy hangon nyugtatgatott, úgy, ahogy
egy megszeppent kisgyermeket szokás. Megsimogatta az arcomat, lágyan
megcsókolt, s tartotta velem a szemkontaktust.

-Csak azt teszem meg veled, amit te is akarsz
– ismételte. – Akarod?

Azt hittem sosem fogom megtalálni a hangomat.
Nem is hittem el, hogy magamat hallom, mikor megszólaltam…

-Félek. Nincsenek túl jó tapasztalataim a
szexszel kapcsolatban.

-Nyugodj meg. Én vigyázok rád. Felejtsd el,
amit korábban tapasztaltál. Én más vagyok – újból megcsókolt. Majd ajkai lejjebb
vándoroltak. Végig az államon, a nyakamon, le az egyik, majd a másik vállamra.
Finoman hanyatt döntött. A testem ívbe feszült, halkan felnyögtem, mikor
körbenyalta az egyik mellbimbómat, majd kicsit erősebben megszívta. Földöntúli
érzés volt. A petting azon része ismerős volt számomra. Volt már benne részem,
mégis…a szája nyomán keletkező szexuális kéj mindennél jobb volt. Ám a
melleimről olyan területre tévedt, amely számomra ismeretlen volt! Nyelve
hegyével apró köröket rajzolgatott a hasamra, körbe nyalta a köldökömet, kicsit
játszadozott a köldök ékszeremmel, s mikor forró leheletét megéreztem a
vénuszdombom feletti részen, felnyögtem. Pedig még el sem érte a lényeget!

-Akarod?- kérdezte. Lehelete még mindig
borzongatott. Nem távolodott el tőlem. Szája továbbra is a gyönyör forrása
felett maradt. Olyan gyönyör forrása felett, melyet még sosem tapasztalhattam
meg. És be kellett ismernem, hogy akartam!

-Igen – nyögtem rekedten.

Ő elmosolyodott, mintha pontosan erre a
válaszra számított volna, s nyelve hegyével finoman megcsiklandozta azt az apró
kis pöcköt. Felnyögtem. Ismeretlen, mégis ismerős gyönyör volt. Az első
reakciómat követve egyre több helyen nyalt meg, gondosan kikerülve az előbb
érintett területet. Olyan részek rándultak össze bennem a már-már fájdalmas
kéjtől, amelyekről azelőtt még tudomásom sem volt. Legszívesebben sírni
szerettem volna, mert a gyönyör kezdett elviselhetetlen méreteket ölteni.
Harapdálta a combjaim belső részét, csókolta a kis dombocskát, de csupán csak
akkor tért vissza az apró kis merev pont kényeztetésére, mikor úgy ítélte,
eleget vergődtem már. Először csak a hegyével, majd nyelve egyre nagyobb
területével nyalt. Ujjai belemélyedtek a csípőmbe, legalább annyira, mint az
enyémek az ágy matracába. Vergődtem, dobáltam magam, a fejem ide-oda fordult, s
hatalmas kortyokban szedtem a levegőt. Az orgazmus közeledtének jeleit már régi
jó ismerősként öleltem magamhoz. De ezúttal a gyönyör hullámai sokkal
zabolázatlanabbak voltak. Magával sodortak, és én képtelen voltam küzdeni
ellenük! Talán nem is akartam. Ájulás közeli állapotban voltam, remegő lábaim
összecsúsztak miután Gé felegyenesedett. Ugyan nem láttam, de biztos voltam
benne, hogy mosolyog. Méghozzá elégedetten! Biztos volt benne, hogy ő
segítetett hozzá életem első olyan orgazmusához, amit nem én adtam magamnak. És
mennyire igaza volt! Szempillám ólomsúlyúak voltak. Csak nagyon nehezen tudtam
felnyitni őket. Láttam, hogy fölöttem támaszkodik, s azt is érzékeltem, hogy
már csupán a bokszer alsó van rajta. Azonnal kijózanodtam. Orgazmus ide vagy
oda, a gyomorgörcs újra belém költözött. Mégis…jó érzés volt mikor teljes
testtel hozzám simult. A bőre forró volt, sima és ruganyos. Ahogy befészkelte
magát a lábaim közé, éreztem, ahogy merev férfiassága hozzám nyomódik a pamut
anyagon keresztül. Nem tudatosult bennem, csupán sejtettem, hogy mekkora lehet.
Ahhoz képest, amivel korábban dolgom volt…kimondottan nagynak sejlett!

Gé megcsókolt. Éreztem a saját ízemet a
szájában. Nem undorodtam tőle. Talán kellett volna? Nem tudom. Nekem
természetesnek tűnt. Nyelve síkos volt, s vad táncot járva az enyémmel, testét
még jobban hozzám nyomta. Csípőjével a szexet imitáló mozgásba kezdett, s éreztem,
hogy egyre keményebbé válik.

-Akarod, hogy tovább menjünk? – kérdezte a
vágytól rekedt hangon.

-Nem tudom – nyögtem. Ostobán hangzik, tudom,
de valóban nem tudtam. Ő feltámaszkodott a könyökére és rám mosolygott. –Mennyi
az idő? – ez vágyölően hangzott a számból a jelen helyzetben!

Gé rápillantott az egyik telefonjára, amely
nem messze hevert tőlünk az ágyon.

-Fél tizenegy.

-Haza kell mennem.

Lőjetek
le! Könyörgöm, lőjetek le! Ez milyen gáz kifogás!

Valószínűleg ő is annak ítélte, mert egy
mély, beletörődő sóhajtás után rám mosolygott.

-Úgy kezdtünk neki, hogy csak olyan dolgot
teszünk, amiben te is benne vagy – kezdte. – Nem kell ki fogásokat keresned.
Látom, hogy még félsz.

-Én ne félek! – tiltakoztam még mindig alatta
fekve. Férfiassága továbbra is nekem nyomódott, s bár izgatott a dolog, hogy
képes volnék-e befogadni, nem rémített meg! – Egyszerűen tizenegyre haza kell
érnem. Én szívesen lefeküdnék veled, most már beismerhetem hangosan is. Csak a
görcsöket kellett bennem feloldani. Sikerült. Csak kifutottunk az időből.

-Értem – úgy tűnt még mindig nem hisz nekem.
Rá hagytam. Azért valahol mélyen reménykedtem benne, hogy újra meg fogjuk
próbálni.

Lekísért a taxihoz. Mielőtt beültem volna az
autóba, hosszasan megcsókolt.

Hazafelé egész úton azon tűnődtem, hogy
elképzelhető, tévedtem a szexszel kapcsolatban. Mi van, ha mégis csak jó dolog.
Testemben felidéződött annak a fergeteges orgazmusnak az emléke. Minden
idegszálam beleborzongott! Többet akartam! Sokkal többet! Minél előbb! Be
akartam bizonyítani magamnak, hogy a szex jó. És ehhez Gé ideális partnernek
tűnt!