Lángolás

XXXV

Ha az ember tart valamitől, vagy jóleső

izgalom uralkodik el rajta, az idő csak úgy
röpül! Olyan gyorsan elérkezett a

szombat délután, hogy már csak akkor ocsúdtam fel, mikor becsengettem Gé-hez.

Na,

várjunk csak! Hogy is kerültem én ide? És miért is? Ja, igen, hogy Gé

felköszöntsön! Ne álltasd magad! Ébredezik benned a vadászösztön! Nem

hazudtolhatod meg magad öreglány! Valld csak be, legalább magadnak, hogy szexet

akarsz! Bizony, bizony, szexet! Mert tudni akarod, hogy lehet-e jobb az a

bizonyos nemi aktus, kint amit megtapasztaltál!

Igen,

beismerem! Megfordult a fejemben, hogy milyen lehetne Gé-vel. Khöm! Oké, oké,

ki akarom próbálni Gé-vel! Most jobb? Most elégedett vagy! Végre beismertem!

Kimondtam! És kimondom újra…

-Le akarok feküdni Gé-vel!  

-Szia! Mondtál valamit?

Felkaptam a fejem. Gé, már az ajtóban állt,

mikor én felértem a harmadik emeletre, oda, ahol lakott.

-Nem.

-Pedig mintha hallottam volna valamit.

-Csak magamban motyogok – feleltem, mikor

odaértem.

Egy szál fekete rövidnadrágot viselt.

Reméltem, hogy csupán a kint tomboló meleg miatt, nem pedig a ráhatás kedvéért.

Kaptam tőle két puszit, majd beljebb invitált. Valahogy más érzés volt egyedül

érkezni hozzá. A szívem vadul dübörgött. Begazoltam!  Ismét!

Pedig felesleges volt. Esze ágában sem volt,

hogy letámadjon. Egyszerűen hellyel kínált a francia ágyon, míg ő italt hozott

és kukoricát. A kézi számítógép már üzemkészen hevert az ágy közepén, képernyőjét

az „Állítsátok meg Terézanyut!”

menüével! Ahogy elhelyezkedtünk egymás mellett, elindította a filmet. Be kell

ismernem, és isten bocsásson meg nekem, és főleg az, akinek tetszett, de be

kell vallanom, hogy a könyv sokkal, de sokkal jobb volt! Ezt ecseteltem Gé-nek

is, miközben elpakolta a gépet.

-Szerintem nem volt olyan rossz, bár az akció

filmeket jobban szeretem. Várj itt egy kicsit, mindjárt jövök.

Én csak pislogtam utána, míg visszajött a

konyhából. Rejtegetett valamit a háta mögött.

-Most így, utólagosan szeretnélek

felköszönteni a születésnapod alkalmából – ezzel a háta mögül előhúzott egy

nagy csokor virágot. Csupa-csupa frézia! A kedvenc virágom! Te jó ég! Akkor már

biztos voltam benne, hogy Gé akar tőlem valamit!

A frézia illata elkeveredett parfümének

jellegzetes aromájával, s egészen az agyamig hatolt. Ott rátelepedett, akár

valami nyúlós, ragadós máz, s teljesen elszigetelt a józan eszemtől. A szívem

hevesen lüktetett a mellkasomban, a gyomrom ugrált. Ideges voltam. Nem féltem,

nem izgultam, egyszerűen ideges voltam. Attól féltem, hogy ez az aktus sem lesz

jobb, mint az első három! És akkor mi lesz? Tulajdonképpen mit veszíthetek? A

szüzességem? A büszkeségem? Nos…az elsőn túl vagyok, az utóbbin…hát…végül is

kitartóan udvarolt ahhoz, hogy azt mondhassuk, ő csábított el, nem pedig én

erőltettem magam őrá.   

-Tetszik? – kérdezte mosolyogva. Ez kisfiús

mosoly volt, nem az a magabiztos, búgóhangú férfi, aki megcsókolt hetekkel

azelőtt a kapu alatt!

-Igen. Köszönöm. Ez a kedvenc virágom.

-Tudom.

-Honnan?

-H hiszed, ha nem, de én is szoktam figyelni,

mikor beszélgetünk. Valamikor említetted. És….-itt a rövidnadrág zsebébe nyúlt,

és előhúzott belőle egy bordó kis dobozt. Ékszeres doboznak tűnt! – Még ez is

jár a csokor mellé.

A gyomrom még jobban összeugrott, már, ha ez

fizikailag lehetséges!

-Mi ez?

-Ígértem neked egy másik ékszert.

Mikor kinyitottam a dobozka fedelét, egy

gyönyörű, kacskaringós ezüst gyűrű kacsintott vissza rám a mélyéről, közepén

egy apró kis cirkóniummal.

Azonnal felébredt bennem az önérzetem!

-Nem Gé, ezt nem fogadhatom el. A vásári bóvli

játékból még elment. Hiszen csak játszunk. De nem fogadhatok el tőled igazi

ékszert.

Ő csak mosolygott, amolyan mindent tudóan.

-Kis buta. Csak nem gondolod, hogy drága

ékszert veszek neked?

De igen, gondoltam, hiszen az ezüst gyűrű sem

lehetett valami olcsó, hiába ezüst, akkor is nemes fém. Bár nem a legnemesebb.

-De igen – mondtam végül. – Sok időbe

telhetett kiválasztani.

-Ella segített benne – mondta, miközben

ellentmondást nem tűrően felhúzta az ujjamra.

Basszus!

És hogyan sikerült eltalálnia a méretemet?
A gyűrű pontosan ráillett a bal kezem gyűrűsujjára! Felnéztem a

csillogó sötétzöld szemekbe.

-Isten éltessen – mondta, majd arcomat két

keze közé fogta, és odahúzva magához, megcsókolt. A csók, ami ismét óvatos

tapogatózásnak indult, hogy mennyit szabad…meddig lehet elmenni, egyre jobban

megtelt szenvedéllyel, mikor nagy okára sem löktem el magamtól.

Nemsokára az ágyon feküdtünk. Én a hátamon, ő

az oldalán, s hol felkönyökölve engem nézett, miközben vékony ajkait mosolyra

húzta, máskor pedig újból rám hajolt, hogy megcsókoljon. A keze bejárta a

testemet, a bőre felforrósodott, ahogy az enyém is. Ismét lángra lobbantotta a

testemet, s minden sejtem kielégülés után sikoltozott. Önkéntelenül is

nekifeszítettem testemet az övének, hogy minél nagyobb felületen hozzá érjek.

Mikor elengedett és eltávolodott tőlem, egy pillanatra megijedtem. Talán valami rosszat csináltam? Valami nem

volt jó?
Ám ő csupán a reluxát forgatta el, hogy félhomályos legyen a szoba

megvilágítása. Odatérdelt hozzám, s elkezdte kibontani a nadrágomat. Remegni

kezdtek a tagjaim! Meg fog történni! Meg fog történni! Te jó ég, meg fog

történni!

Közben Gé lehámozta rólam a farmert, majd a

csuklómnál fogva ülésbe húzott, majd levette rólam a felsőmet is. Egyre inkább

zavarba jöttem. Ki hitte volna, hogy szégyenlős leszek! Én biztosan nem! Sosem

voltam! Akkor, ott, mire meztelenre vetkőztetett, hogy megnézhessen magának

úgy, ahogy Isten megteremtett, éreztem, hogy lángol az arcom, s önkéntelenül is

elfedtem kezeimmel apró melleimet.

Búgó, lágy hangon nyugtatgatott, úgy, ahogy

egy megszeppent kisgyermeket szokás. Megsimogatta az arcomat, lágyan

megcsókolt, s tartotta velem a szemkontaktust.

-Csak azt teszem meg veled, amit te is akarsz

– ismételte. – Akarod?

Azt hittem sosem fogom megtalálni a hangomat.

Nem is hittem el, hogy magamat hallom, mikor megszólaltam…

-Félek. Nincsenek túl jó tapasztalataim a

szexszel kapcsolatban.

-Nyugodj meg. Én vigyázok rád. Felejtsd el,

amit korábban tapasztaltál. Én más vagyok – újból megcsókolt. Majd ajkai lejjebb

vándoroltak. Végig az államon, a nyakamon, le az egyik, majd a másik vállamra.

Finoman hanyatt döntött. A testem ívbe feszült, halkan felnyögtem, mikor

körbenyalta az egyik mellbimbómat, majd kicsit erősebben megszívta. Földöntúli

érzés volt. A petting azon része ismerős volt számomra. Volt már benne részem,

mégis…a szája nyomán keletkező szexuális kéj mindennél jobb volt. Ám a

melleimről olyan területre tévedt, amely számomra ismeretlen volt! Nyelve

hegyével apró köröket rajzolgatott a hasamra, körbe nyalta a köldökömet, kicsit

játszadozott a köldök ékszeremmel, s mikor forró leheletét megéreztem a

vénuszdombom feletti részen, felnyögtem. Pedig még el sem érte a lényeget!

-Akarod?- kérdezte. Lehelete még mindig

borzongatott. Nem távolodott el tőlem. Szája továbbra is a gyönyör forrása

felett maradt. Olyan gyönyör forrása felett, melyet még sosem tapasztalhattam

meg. És be kellett ismernem, hogy akartam!

-Igen – nyögtem rekedten.

Ő elmosolyodott, mintha pontosan erre a

válaszra számított volna, s nyelve hegyével finoman megcsiklandozta azt az apró

kis pöcköt. Felnyögtem. Ismeretlen, mégis ismerős gyönyör volt. Az első

reakciómat követve egyre több helyen nyalt meg, gondosan kikerülve az előbb

érintett területet. Olyan részek rándultak össze bennem a már-már fájdalmas

kéjtől, amelyekről azelőtt még tudomásom sem volt. Legszívesebben sírni

szerettem volna, mert a gyönyör kezdett elviselhetetlen méreteket ölteni.

Harapdálta a combjaim belső részét, csókolta a kis dombocskát, de csupán csak

akkor tért vissza az apró kis merev pont kényeztetésére, mikor úgy ítélte,

eleget vergődtem már. Először csak a hegyével, majd nyelve egyre nagyobb

területével nyalt. Ujjai belemélyedtek a csípőmbe, legalább annyira, mint az

enyémek az ágy matracába. Vergődtem, dobáltam magam, a fejem ide-oda fordult, s

hatalmas kortyokban szedtem a levegőt. Az orgazmus közeledtének jeleit már régi

jó ismerősként öleltem magamhoz. De ezúttal a gyönyör hullámai sokkal

zabolázatlanabbak voltak. Magával sodortak, és én képtelen voltam küzdeni

ellenük! Talán nem is akartam. Ájulás közeli állapotban voltam, remegő lábaim

összecsúsztak miután Gé felegyenesedett. Ugyan nem láttam, de biztos voltam

benne, hogy mosolyog. Méghozzá elégedetten! Biztos volt benne, hogy ő

segítetett hozzá életem első olyan orgazmusához, amit nem én adtam magamnak. És

mennyire igaza volt! Szempillám ólomsúlyúak voltak. Csak nagyon nehezen tudtam

felnyitni őket. Láttam, hogy fölöttem támaszkodik, s azt is érzékeltem, hogy

már csupán a bokszer alsó van rajta. Azonnal kijózanodtam. Orgazmus ide vagy

oda, a gyomorgörcs újra belém költözött. Mégis…jó érzés volt mikor teljes

testtel hozzám simult. A bőre forró volt, sima és ruganyos. Ahogy befészkelte

magát a lábaim közé, éreztem, ahogy merev férfiassága hozzám nyomódik a pamut

anyagon keresztül. Nem tudatosult bennem, csupán sejtettem, hogy mekkora lehet.

Ahhoz képest, amivel korábban dolgom volt…kimondottan nagynak sejlett!

Gé megcsókolt. Éreztem a saját ízemet a

szájában. Nem undorodtam tőle. Talán kellett volna? Nem tudom. Nekem

természetesnek tűnt. Nyelve síkos volt, s vad táncot járva az enyémmel, testét

még jobban hozzám nyomta. Csípőjével a szexet imitáló mozgásba kezdett, s éreztem,

hogy egyre keményebbé válik.

-Akarod, hogy tovább menjünk? – kérdezte a

vágytól rekedt hangon.

-Nem tudom – nyögtem. Ostobán hangzik, tudom,

de valóban nem tudtam. Ő feltámaszkodott a könyökére és rám mosolygott. –Mennyi

az idő? – ez vágyölően hangzott a számból a jelen helyzetben!

Gé rápillantott az egyik telefonjára, amely

nem messze hevert tőlünk az ágyon.

-Fél tizenegy.

-Haza kell mennem.

Lőjetek

le! Könyörgöm, lőjetek le! Ez milyen gáz kifogás!

Valószínűleg ő is annak ítélte, mert egy

mély, beletörődő sóhajtás után rám mosolygott.

-Úgy kezdtünk neki, hogy csak olyan dolgot

teszünk, amiben te is benne vagy – kezdte. – Nem kell ki fogásokat keresned.

Látom, hogy még félsz.

-Én ne félek! – tiltakoztam még mindig alatta

fekve. Férfiassága továbbra is nekem nyomódott, s bár izgatott a dolog, hogy

képes volnék-e befogadni, nem rémített meg! – Egyszerűen tizenegyre haza kell

érnem. Én szívesen lefeküdnék veled, most már beismerhetem hangosan is. Csak a

görcsöket kellett bennem feloldani. Sikerült. Csak kifutottunk az időből.

-Értem – úgy tűnt még mindig nem hisz nekem.

Rá hagytam. Azért valahol mélyen reménykedtem benne, hogy újra meg fogjuk

próbálni.

Lekísért a taxihoz. Mielőtt beültem volna az

autóba, hosszasan megcsókolt.

Hazafelé egész úton azon tűnődtem, hogy

elképzelhető, tévedtem a szexszel kapcsolatban. Mi van, ha mégis csak jó dolog.

Testemben felidéződött annak a fergeteges orgazmusnak az emléke. Minden

idegszálam beleborzongott! Többet akartam! Sokkal többet! Minél előbb! Be

akartam bizonyítani magamnak, hogy a szex jó. És ehhez Gé ideális partnernek

tűnt!

Tovább a blogra »