2010 július 5. | Szerző: Joyo |

Lehet, hogy tévedtem?

XXXVI

Két nap telt el
összesen az óta, hogy valami oknál fogva Gé ágyán találtam magam ruhátlanul,
miközben ő fölöttem támaszkodott, és próbált arra csábítani, hogy szeretkezzem
vele. Majdnem sikerült neki! Két napig gondolkodtam. Mi volna a helyes döntés? Cogito ergo sum! Gondolkodom, tehát
vagyok! Vagy inkább amare ergo sum?
Szeretkezem, tehát vagyok? Hülye gondolatok követtek hülye gondolatokat,
miközben Gé SMS-ekkel bombázott, hogy nem szeretne siettetni, tud várni, de az
sem zavarja, ha nem akarok vele lefeküdni. Én, pedig szépen, mint Pavlov
kutyája, visszaírogattam neki a nyugtató üzeneteket, hogy abszolút nem vagyok
megbántva, nem ijedtem meg, és igenis le akarok vele feküdni! ( Uh! Ezt így visszaolvasva…tulajdonképpen
behódoltam, és én győzködtem, hogy nekünk szexelnünk kell. Elérte, hogy én
kezdeményezzek! Oh, basszus! Józanész? Nőiesség? Büszkeség? Tartás? Agyő!
Orevoár! Adios! Viszlát!)

Minden esetre a
második napon már vad flörtölésbe és pettingbe kezdtünk az éteren keresztül.
Még akkor is azon járt az agyam, hogy mit válaszolhatott, mikor a dédszüleim emlékmiséjén
ültem a Szili templomban, s udvariasságból nem halásztam elő a telefonomat,
pedig éreztem, hogy rezgett. Szégyelltem magam, még sem tudtam a megemlékező
szavakra odafigyelni. Olyan gondolatok pörögtek a fejemben, hogy akkor, ott a
kemény fapadon ülve, majd imára kulcsolt kézzel térdelve, arra gondoltam,
mindezért biztosan a pokolra fogok jutni! Látod-látod Gé, egy veled töltött
éjszakáért elkárhozom!

Üzenet küldője: Gé

„Akár ma este is találkozhatnánk”

Üzenet küldője:
Joyo

„Ma este nem biztos, hogy menne. Kerti partit tartunk
egy osztálytársunknál. Még egy utolsót bulizunk a sikeres érettségi miatt!”

Üzenet küldője: Gé

„De, ha esetleg megunnád, és szívesen látlak.”

Abban biztos
voltam!

Üzenet küldője:
Joyo

„Majd meglátjuk hogyan alakul a buli. Lehet, hogy
elmegyek.”

Üzenet küldője: Gé

„Én személy szerint nagyon örülnék neki. Jó volna
befejezni, amit elkezdtünk”

A szívem
hevesebben kezdett el dübörögni a mellkasomban. Éreztem, hogy az adrenalin
tébolyultan száguldozik az ereimben.

A mise és a keresztszüleimnél
való étkezés után elindultunk haza. A kerti partira hét körül értem oda. A volt
osztályom nagy része már jelen volt. Szólt a zene, kártyáztak, dárthoztak,
alkoholizáltak. Csatlakoztam barátnőimhez egy vodka-naranccsal a kezemben.  

Szomorú, de nem
voltam ráhangolódva a bulira, még akkor sem, ha nagyon szerettem azokat az
embereket, akik körül vettek. Nono éppen Tamival beszélgetett, a kollégiumos
lányok alkohol mámorban fürödve kergették egymást, a fiúk férfias játékokat
játszottak….a kártyázás mellett kisbaltával dobtak célba…

Én csak ültem ott
a kerti műanyag széken, iszogattam az italomat, és külső szemlélőként néztem a
többiek tevékenykedését. Közbe-közbe SMS-t írtam.